Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974
1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.
21 jü ne.n szeretnék; itt most mindent elmondani, - nem is tudnám igy emlékezetből, - csak egy kérdést emelnék ki és ez pedig az úgynevezett konvertábilis szakemberképzés. A műszaki egyetemi konferencián úgy az oktatói kar részéről, mint a minisztérium delegátusai részéről, valamint az ott jelenlévő ipari delegátusok részéről szinte egy pontban találkozott az a gondolat, amit ma, szinte köznyelven, úgy emlegetnek, hogy a technikai ismeretek elavulása és az a rendkívüli rövid idő, ami alatt hasznosítani lehet a képzési idő alatt megszerzett anyagot. Ez a rész, ez az idő állandóan szűkül a technikai forradalom és a fejlődés üteme következtében. Ezen a vitán kialakult egy olyan általános álláspont, hogy ez az elavulás és az a tény, ami részben a magyar népgazdaság nyilt rendszeréből fakad, ezek azt okozzák, hogy a szakemberek nem mindig azon a területen helyezkednek el, ahova képezik őket. Konkrét számadatok is szerepeltek, - ezekre már sajnos nem emlékszem, de ezek azóta már nyilván megváltoztak, - amelyek azt igazolták, hogy bizonyos fokig indokolt lenne a konvertábilis képzésnek a bevezetése, tehát egy olyan képzésé, ahol egy bizonyos karon, tagozaton, vagy szakon végzett műszaki felső káder, tehát például egy egyetemet végzett gépészmérnök, az lehetőleg ne csak egy szűk területre legyen orientálva a népgazdaság területén. Az a szűk terület meg is szűnhet, teljesen átalakulhat kereskedelmi vagy pedig KGST integráció következtében átkerülhet egy másik szocialista országba. Akkor nemcsak népgazdasági probléma jelentkezik, hanem tulajdonképpen társadalmi probléma is, mert az a mérnök úgy érzi, hogy kihúzták alóla a talajt. Host én nem szeretném az egész vitát itt újra megpróbálni iebleveniteni, de bizonyosan, akik ott voltak, emlékeznek rá, hogy ez egy nagyon fontos szempont volt ás akkor egy olyan álláspont alakult ki, - és én úgy hiszem hogy ez ma is helyes, - hogy elsősorban az egyetemi képzésben törekedni kell a túlzott specializáció visszaszorítására. Ebből már önkéntelenül adódik, hogy a többoldalú szakemberképzés megvalósulhasson. Mindezeket csak azért mondtam el, mert úgy érzem, hogy ez a probléma kevésbé éles a főiskolai oktatásban. Itt talán még jó is az, hogy kevésbé éles, mert itt tulajdonképpen kész, a képzés befejeztével azonnal munkába állitható szakemberképzést tűztünk ki célul. A nagy gyakorlati óraszámok ezt célozzák. Az ismeretek elavulása itt is fennáll, azonban az új technika megjelenése, párhuzamosan az üzemmérnöki munkával, megismerhető ás elsajátitható. A szakokra orientált oktatói szervezet, amiről most szó van a tervezetben, én úgy érzem, hogy felveti azonban a másik nézőpontnak szükségességét és pedig-nem tudom jobb szóval kifejezni, - a konvertábilis szakemberképzést. Az erősen szakra orientált oktatás minden bizonnyal egy nagyon szakra képzett üzemmérnök gárdának a kibocsátásához fog vezetni. Ez már ma igy is van. Ha ezt mégjobban szakra orientáljuk,akkor megtesszük az egyébként másik szempontból nagyon helyes lépéseket, vagyis kialakitjuk..a szakra orientált tárgyak rendszerét és csak egy néhány tárgyat veszünk ki horizontális tartalmi oktatásra. Ebben a kát gondolatban már szerintem benne van a csirája a még jobban szakosított oktatásnak. Mindezeket nem azért mondom el, mert veszélyesnek, vagy meggondolandónak tartanék egy. fejlesztést ebben a., irányban. Ez nagyon szükséges és én nem azért mondom ezt el, hogy ne orientáljuk ás ne integráljuk a tantárgyainkat ás tantárgycsoportjainkat, csak azt szeretném felvetni, hogy azért ezt .megfontolva kell tennünk. Legalább egy kis hányadot meg kell hagyni a horizontális ismeretanyagból azért, hogyha mégis szükséges az üzemmérnökeink
