Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974

1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.

-7

kedási eszközök, új rendszerek bevezetését már előre jelzik» Ma a vasút új reneszánszának vagyunk tanúi, de számolhatunk a légi, folyami és közúti közlekedés további nagyarányú növekedésével is. Várhatóan nőni fog a különszintű vasúti megoldások szerepe hazánkban* A vasútvonalaink korszerüsitése is előtérbe kerül. Fővonalainkat 140-200 km/óra távlatokban, még magasabb sebességre kivárjuk alkalmassá tenni* A közúti motorizáció térhóditása fokozódik. A személygépkocsik száma az ezredforduló táján nálunk is elérkózi’ - érje is el - az 1.000 főre számitott 350-400 darabot. Általában számítani lehet arra, hogy az árúszállitást fokozatosan egységes szállítási lánccá fejlesztik, elsősorban a konténerizációval, az anyagmozgatást ás szállítást a nagy befogadó képességű 10-40 tonnás konténerekkel*

Hazánk közlekedése műszaki fejlesztési arányainak kialakításában, adottságaink meghatározóak az alábbiakban:

Országunk kontinentális fekvése miatt a személy- és árüszállitás fő eszközei a szárazföldi kötSekodés eszközei maradnak* Légiközlekedásünk szerepe úgy a nő, de természeti adottságaink miatt átbocsátó képességű nem állandó. A centrális földrajzi helyzet növekvő tranzitforgalomra kötelez és a nemzetközi együttműködés is ezt igényli»Népgazdaságunk ? ismert okból, nyilt jellegű népgazdaság, amely fokozódni fog a bővülő nemzetközi munkamegosztás hatására, növekszik majd az export-import forgalmunk jelentős emelkedése miatt is, illetve növelni kell közlekedésünk teljesitő képességét.

Vasúti hálózatunk mintegy 3*000 kilométer hosszúságú, sűrűsége a szakemberek véleménye szerint kielégitő. Fő hangsúlyt a pályák megerősítésére kell helyezni, valamint. a sebesség növelését szolgáló korszerű távvezérlő-, önműködő-, téFíbiztositóberendezésekre, számitógépes forgalomszervezésre. Mindez a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolának, a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának - nyugodtan mondható-profilja.

Közúti közlekedésünk mintegy 30.000 kilométer hosszú úthálózaton bonyolódik le, azonban csak 6.000 kilométer hosszúságú főutvonalatink mondhatók korszerűnek. A többi csupán 25 százalékban nevezhető annak.

Az országos úthálózat 15.000 kilométer hosszán 10 tonna tengelynyomásnak megfelelő mogerősitési igény van már jelenleg. Ezt 1985-ig tervezzük kielégiteni. Az országos tervekben szerepel 1990-ig 800 km hosszúságban autópálya, és kb 700 km hosszúságban autóut létesítése.

A korszerüsités során a közúti hidakat meg kell erősítenünk, szélesítenünk. Építkezés vonatkozású az a feladat is, amely szerint a legforgalmasabb, legveszélyesebb vasúti kereszteződéseket különszintűvé kell átépíteni. Vannak olyan tervek, hogy évenként legalább ötöt kellene építenünk. A végrehajtáshoz az útépitóipar és a hidépitő kivitelezési kapacitás bövitése elengedhetetlen, amit az előregyártással, az új technológiák alkalmazásával ás főleg gépesítéssel kell megoldanunk, nem utolsó sorban hozzáértő szakemberekkel.

Az infrastruktúra igen jelentős területe a hírközlés. Fejlesztése egyrészt a lakosság életszínvonalának emelkedésével kapcsolatos,másrészt a gazdaság fejlődését közvetlenül befolyásoló, kiszolgáló szerepe miatt is szükséges. Emelni tervezzük a rádió és a televízió hálózatunk műszaki szintjét. Legnagyobb gond azonban az, hogy nyilvános távbeszélő hálózatunk messze elmarad a reális igényektől. A beszélőhelyek számát a jelenlegi 8,4/100 lakos arányról 1985-90-ig 25-re, 1990 után 30-ra kell emelnünk. Az országos hálózat nagy részét alkotó megbizhatatlan légvezetékes összeköttetések kábelbe, vagy rádiórelé vonalakra helyezendők át. Az elektronikus vezérlésű, majd pedig teljesen elektronikus hírközpontok fokozatos térhóditása hazánkban is átmenetet fog jelenteni az integrált, egységes hirközlő hálózathoz.