Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola - Testületi ülések, 1974
1974. október 8., Főiskolai tanács rendes ülése - 1. Tájékoztató a Főiskola szervezeti korszerűsítéséről. Előadó: Kanczler Gyula, az Oktatási Minisztérium Műszaki Egyetemi és Főiskolai Főosztályának vezetője.
8 Kedves Elvtársak;! A röviden vázolt fejlődési jellemzők - amelyek úgy érzem sem részletesek, sem teljesek nem voltak - érzékeltetik azt a perspektivát, amely a műszaki felsőoktatás érintett intézményei előtt kitárul, feladatot, kötelezettséget jelent számunkra. Nem véletlenül részleteztem, mert mindez szakemberszükséglettel függ össze. A szakemberszükségletet elsősorban a Műegyetem megfelelő kara, de döntő mértékben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola van hivatva biztositani, az üzemmérnökképzés magas színvonalán^keresztül. A Főiskolán folyó képzés növekvő jelentőségéről beszélnek már most is a nappali tagozatos beiskolázási hallgatók létszámadatai. A jogelőd felsőfokú technikumokban 1963-ig kb. 23o fő nyert évenként felvételt. 1969 ás 1973 között ez a szám évi 36o-37o fóre^ emelkedett és a jelenlegi tanévben már 43o fő hallgató beiskolázását terveztük, de ezt is túlléptük. Számarányuk kialakításánál több hazai és nemzetközi mutatót is figyelembe vettünk. Előrebecslések szerint a szellemi dolgozók részaránya hazánkban a következőképpen feg alakulni: 197o, tehát tényadat, 23 és fél százalék, 1985-ben 32-35 százalékra emelkedik arányuk. Az évezred fordulóra arányuk eléri a 4o-45 százalékot. Ezen belül a szállítás, a közlekedés, hírközlés tervezett fejlesztéséhez szükséges, hogy az 197o-es 22,2 tizedes részarány 1985-re 24-25 százalékos részarányra, és az évezred fordulóra 28-32 százalékos részarányra emelkedjék. A szállítás, a hírközlés területén hazánkban jelenleg a munkaerőnek kb. 6 és fél százaléka dolgozik. Össz-arányszámát tekintve, ez a szám nem magas, de nem is nevezhető alacsonynak. Különböző országok hasonló adatait egybevetve, 4 és 8 százalék között mozog ugyanez az arány. A vázolt fejlődésben bármelyik nagy területet is emeljük ki, mindenütt hangsúlyt kap megítélésünk szerint a gépesítés, a komplex gépesítés, az automatizáció, a rendszerelmélet, a számítástechnika. Minden terület komplex rendszer lényegében, amely az eszközök, folyamatok, a szaktudás integrált felhasználását igényli. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan, megvan a felsőoktatás belső fejlődéstörvénye és ezek is hatnak és kölcsönhatásban vannak a társadalmi, gazdasági fejlődéssel. A felsőoktatás fejlesztésének számunkra, megítélésünk szerint, egyedüli járható útja az oktatás intenzitásának növelése, az idővel való takarékosság, miután az extenziv tényezők az oktatás idejének növelése, a hallgatóság megterhelése, a kijelölt képzési idő, a naptári és napi idő alatt már kimerültek, sőt általában az utóbbiak csökkenthetők. A felsőoktatás intenzitásának növelését szolgálná, ha a tudományok jelenlegi fejlődési tendenciáiról néhány fontos következtetést levonnánk az oktatás tartalmára és struktúrájára vonatkozóan. Egye-^ tomeinken és főiskoláinkon ma az oktatás, a tananyagoknak egymástól többnyire elég szigorúan elhatárolt, zárt rendszerekbe való 'róla sát jelenti. Ez a tudomány egy korábbi korszakának állapotát tükrözi, azt a korszakot, amikor a tudományos haladás fő jellegzetessége és egyben ösztönzője is, a kutatás tárgya szerinti munkamegosztás volt. Ma a differenciáló tényezők léte és fennmaradása mellett az integráció és általánositó tényezők erősödnek minden tudományban. Ennek a folyamatnak megfelelően érvényesülnie kell a tananyag struktúrájában, és a felsőoktatási intézmények szervezeti felépitésében éppen úgy, mint az intézményhálózat szerkezetében is. A korszerű és intenziv egyetemi és főiskolai képzés az oktatás és a kutatás szervezetének ás tartalmának fokozott integrálódását igényli. A tudományos kutatás és az oktatás tartalmi
