Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
Előszó
Előszó 9 színe elütő, itt-ott komor, sőt bántó. Ilyen volt maga az élet.”13 A Mohács utáni viszonyoknál ez a nézőpont mindenekelőtt a bécsi udvar szembeállítását jelentette a XVI-XVII. századi magyarországi főúri és erdélyi fejedelmi udvarokkal, előbbit nemzetietlennek, utóbbiakat a nemzeti kultúra hordozóinak beállítva. Ilyen felfogásban íródtak például Takáts Sándor tanulmányai vagy az 1940-ben megjelent Magyar művelődéstörténet vonatkozó fejezetei.14 De megjelent az a szemlélet is, amely a külföldi hírek, áruk és eszmék egyik legfontosabb magyarországi közevetítőit a főúri udvarokban látta.15 A magyarországi udvari élet egyik legfontosabb társadalmi alapjára, a familiáris viszonyra a modern történetírásban elsőként a fiatal Szekfű Gyula figyelt föl. A probléma bemutatására az Akadémián 1911-ben fölolvasott, majd a következő évben megjelent Serviensek és familiárisok című monográfiájában vállalkozott,16 a XVI. századi rendszer jellemzőit pedig a Magyar történetben foglalta össze.1' Úgy vélte azonban, hogy a XVII. századra, a török háborúkban beállt hivatalos béke beköszöntével a familiárisi szolgálat korábbi formái megszűntek.18 Talán ennek is köszönhető, hogy később Váczy Péter, Sinkovics István, Mályusz Elemér, Bónis György, Kubinyi András és mások tanulmányai részletesen föltárták, milyen nagy szerepe volt a középkori magyar familiárisi rendszernek a főúri udvarok működésében, a nagybirtokok igazgatásában és a magyar társadalmi elit folyamatos átalakulásában,19 a XVI-XVII. századi familiaritásról ugyanakkor egészen Varga J. János 1981-ben kiadott értekezéséig nem készült áttekintő munka.20 13Fógel: II. Ulászló 7. 14Vácz Elemér: Két udvar, két főnemesség. In: MMt III. 255-291. 15P1. Sinkovics István: Európai műveltség a végvárak mögött [Nádasdy Tamás udvarában], Sz 77 (1943) 154-173. 18Szekfű: Serviensek. Bírálata: Hóman Bálint: Sz 1913. 540-545. 17Hóman-Szekfű III. 171-177., 218-222. - Ennek nyomán: Tolnai Gábor. Régi magyar fó'urak. Életforma és műveltség az újkorban. Bp. 1939. (A Magyar Történelmi Társulat Könyvei V), Bárányné Oberschall Magda: Nemesek és polgárok a török időben. In: MMt III. 293-332., 296-298. 18Hóman-Szekfű III. 539-540. 19Váczy: Serviensek 276-278.; Sinkovics: Nagybirtok 34-43.; Mályusz Elemér. Magyar társadalom a Hunyadiak korában. A hűbériség és rendiség problémája. In: Mátyás király emlékkönyv. Szerk.: Lukinich Imre. Bp. [1940.] I. 309-433., 309-419.; Uő: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Sz 91 (1957) 46-123., 529-608.; BÓNIS: Hűbériség 165— 312., Kubinyi András: A kaposvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához) In: Somogy megye múltjából 4 (1973) 3-44., Uő: A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén. In: Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Salgótarján 1984. 3-39. (Discussiones Neogradienses 1), Uő: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 460. évfordulója alkalmából. Szerk.: Ruzsás Lajos-Szakály Ferenc. Bp. 1986. 59-99. i
