Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
Előszó
Előszó Az uralkodói és főúri udvarok szervezete és működése iránti történetírói figyelem Magyarországon és máshol Európában is szorosan összefüggött a művelődéstörténeti érdeklődés kialakulásával és fejlődésével. A XIX. század történészei ugyanis a történelem mindazon területeit, amelyek nem fértek be a korábban szinte kizárólagosan művelt politika- és hadtörténet keretei közé, a „műveltség történetéhez” sorolták. Ide tartozott a társadalom, a gazdaság, a technika, az ipar, a vallás, az irodalom és a művészetek, valamint később a táplálkozás és az életmód története is.1 Természetesen a fejedelmi udvaroknak, mint fontos társadalmi csomópontoknak a kutatása is ehhez a tágan értelmezett művelődéstörténethez tartozott. A magyar történetírásban például a XIX. század végén Fraknói Vilmos és Csánki Dezső, majd a XX. század elején őket követve Fógel József társadalmi, gazdasági, diplomáciai, életmódbeli, vallási, művészeti szempontokat egyaránt fölvonultató tanulmányokban festettek képet utolsó középkori királyaink udvarairól, elsősorban a fönnmaradt számadáskönyvek alapján.2 Thallóczy Lajos, Szádeczky Béla, Bruckner Győző és Kardoss Margit hasonló forrástípusok alapján és hasonló módon írt egy-egy erdélyi fejedelem udvaráról.3 * * 6 A királyi udvar Magyarországon akkor még létező intézmény volt, tehát múltjának kérdése politikai jelentőséggel is bírt. A dualizmus korában magyar jogászok sora hangoztatta a külön magyar királyi udvartartáshoz való jogot, Thallóczy Lajos forrásokkal dokumentált történeti tanulmányt írt er-1R. Várkonyi Ágnes: Művelődéstörténeti törekvések az európai és hazai polgári történettudományban. Sz 104 (1970) 136-148. - Szélsőséges példa erre az MNT VI. kötete, ahol a 650 oldalból csupán 30-at tesz ki a „Társadalmi és műveltségi állapotok” című fejezet, amely egyszerre foglalkozik vallással, oktatással, társadalommal, iparral, kereskedelemmel és irodalommal. Ugyanezen sorozat más köteteiben a művelődéstörténet ennél nagyobb teret és differenciáltabb szerepet kapott. 2Fraknói Vilmos: II. Lajos és udvara. Budapesti Szemle 1876. 128-143., 390-416. = Bp. 1878. (Olcsó Könyvtár); Csánki: Mátyás (udvarából nem maradtak számadáskönyvek); Fógel: II. Ulászló; Fógel: II. Lajos. 3 Thallóczy Lajos: I. Apafi Mihály udvara. Sz 12 (1878) 413—431., 510—532., Szádeczky Béla: I. Apafi Mihály udvartartásából (A fiscalis jószágok és az udvarnépe). In: Az Erdélyi Múzeum Egyesület Gyulafehérvárt 1912. október 12-14. napján tartott hetedik vándorgyűlésének emlékkönyve. Szerk. Erdélyi Pál. Kolozsvár 1913. 58-85.; Bruckner Győző: Gróf Thököly Imre késmárki udvartartása. In: Közlemények Szepes vármegye múltjából 6 (1914) 1-30.; Kardoss Margit: Bethlen Gábor udvara 1613-1629. Bp. 1918.
