Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
Udvarok és hagyományok 53 1563-ban, a Tridenti Zsinat befejezésének évében Batthyány Ferenc templomot szentelni hívta Németújvárra Gregorianczi Pál győri püspököt, azt a kérdést viszont kerülte, hogy betartják-e családjában a katolikus egyház előírásait. Valószínűleg ugyanis nem tartották be. „Nem eremest szól Tekegyelmed dolgárúl énvelem, sem gyónásról semmirűl” - írta a püspök ekkor Batthyány Ferencről Kristófnak, aki viszont diplomatikus nagybátyjával ellentétben egyenesen kigúnyolta a katolikus szertartást. „Ahol te kegyelmed azt írja, hogy valami kűfalt szentelni jöttem volna ide” - folytatta a püspök - „bizony azt nem várnám kegyelmedtűl ilyen megcsúfolást, mert én Istenek templomát jöttem vala szentelni”.162 163 A férjek hitbeli döntéseiben a feleségeknek is szerepe lehetett. Míg ugyanis Kristóf felesége, Svetkovics Erzsébet 1568-ban arra biztatta fiát, Boldizsárt, hogy jó prédikátort tartson,16 5 addig testvére, Katalin megmaradt a katolikus hiten, az Oláh Miklós érsek által neki ajándékozott szép imakönyvecskéből imádkozott,164 özvegyként, 1572-ben pedig a jezsuiták letelepítését fontolgatta Németúj váron.165 Apjával és nagybátyjával szemben viszont Batthyány Boldizsár már bizonyosan protestáns hitben nevelkedett, és birtokain is egyértelműen a protestáns lelkészeket támogatta. Jurisich Miklós (Kőszeg védőjének unokaöccse) egy 1569-ben kelt levele szerint például a Szalónak melletti Kéthelyen Batthyány „az miséírt”, tehát katolikus volta miatt nem tartotta meg a korábbi plébánost.166 Hogy azonban a reformáció melyik irányzatával azonosult, afelől éppen a kor sajátos viszonyai miatt nincsen pontos ismeretünk. Véghely Dezső és az adatait átvevő Thury Etele szerint Batthyány Boldizsár vallási nézetei az általa Franciaországban megismert hugenotta, tehát kálvinista tanokra vezethetők vissza, amelyeket annyira megkedvelt, „hogy feltette magában, mihelyt önálló leszen a’ felújított hitre áttérni”.167 Érdekes módon egybevág ezzel Gaspard Wiltheim jezsuita tudósítása, aki 1635/1636-ban járt Németújváron, és 162Gregorianczi Pál levele B. Kristófnak, Németújvár, 1563. júl. 31.: Iványi: Reformáció 51. n° 69. Takáts Sándor ezt a levelet tévesen mint B. Ferencnek szólót idézte, azzal a kommentárral, hogy az „a győri püspöknek is valami tréfás dolgot írt” (Takáts: Nagyasszonyok 173-174.). 163Takáts: Asszonyok 130.; Katona: Mozgalom 162. 164Takáts: Nagyasszonyok 193. Vö. Payr: Dunántúl 189. 165Szántó István levele Nadal jezsuita generálisnak, Bécs, 1572. aug. 13.: Monumenta Antiquae Hungáriáé I. 1550-1579. Ed. Ladislaus Lukács SI. Romae 1969. 406-407. (Monumenta Historica S.I. 101.). Vö. Magyar: Franziskaner 157.; Fazekas: Bekehrung 297. 166Iványi: Reformáció 56. n° 78. 167Véghely: Történelmi f. 23. Vö. Thury: Felső-Örs 298.; Thury: Dunántúl 30.
