Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
52 ,Őstől maradott jók’ Batthyány Ferenc 1537-ben még arról írt (talán a körmendi ágostonosokkal kapcsolatban), hogy „jámbor szerzetes megtartja az ő szerzetit”,155 majd a következő évben Dévai Bíró Mátyást látta vendégül Németújváron,156 az 1540-es évektől pedig birtokain házas, tehát föltehetően protestáns papokat támogatott.157 Szintén a szilárd konfesszionalitás hiányára utal az a tény. hogy unokaöccseinek tanítását a valószínűsíthetően protestáns Pomagaics Mihályra és Faddi Bálintra bízta (akik Melanchtont olvastattak velük), majd pedig a katolikus páduai egyetemre, illetve a hugenottákat üldöző francia udvarba küldte őket. Meg kell azonban jegyezni, hogy 1583-ban például az evangélikus Forgách Simon is a római jezsuitákhoz küldte fiát, Ferencet, mivel úgy látszik - a jó iskolát fontosabbnak ítélte, mint a felekezeti kérdést.158 Azonban, ha Batthyány Ferenc rokonszenvezett is bizonyos protestáns eszmékkel, élete végén már biztosan katolikusnak vallotta magát. 1557 nyarán, amikor a pozsonyi országgyűlésen Oláh Miklós érsek a király és a főurak jelenlétében úrnapi körmenetet vezetett, Batthyány Ferenc is rózsákat hintett az Oltáriszentség előtt.159 Élete végéig láncon nyakában hordta a Szent Kereszt egy darabját,160 1 559-ben készült végrendeletében pedig arra kérte örököseit, hogy „maradjanak a keresztény katolikus hitben, amelyben születtek és neveltettek, a hitet és a vallást ne cseréljék, és ne kövessenek új szektákat”.161 Unokaöccse, Batthyány Kristóf viszont inkább a lutheránus eszmék felé hajlott. Kettejük vallási fölfogását érzékletesen szemlélteti az eset, amikor 155B. Ferenc levele B. Kristófnak, Pozsony, 1537. júl. 28.: Középkori leveleink 338. n° 150. L. még: Takáts Sándor. Batthyány Kristóf levelezéséből. MNy 6 (1910) 229-232., 230.; Magyar: Güssing 91. 156Dévai Mátyás: Az tizparantsolatnac, ah hit agazatinac magarazatta, s. a. rend. Szilády Áron. Bp. 1897. 140-142. ETE III. 253-254., 260. Vö. Thury: Dunántúl 17.; Payr: Dunántúl 189.; Magyar: Güssing 91-92. 157Iványi: Reformáció 17. n° 21., 28. n° 32., 52. n° 71. - 1543-ban ugyan B. Ferenc elűzte egyik plébánosát (aki később Sopronban lett lelkész), mivel ..habet unam meretricem publicam” (ETE IV. 258. n° 215., vö. Payr: Sopron 82.; Payr: Dunántúl 189.; Magyar: Güssing 91-92.), az eljárást azonban valószínűleg nem maga az élettársi kapcsolat, hanem annak törvénytelen mivolta indokolta. 158Veress: Olasz egyetemek 269., 271-272., 516-517. Vö. Schimert: Pázmány 374. 159Istvánffy-Tállyai 1/2. 271. (20. könyv). 160Miksa császár levele B. Boldizsárnak, Wischau, 1567. jan. 22.: IvÄNYI: Memorabilia 122. n° 215. 161„in unitate fidei [cath]olicae Christianae in qua nati et educati sumus, et non debeant variare fidem et religionem ne[—]nus novas sectas sequi”: Kóta: Végrendelet 54. Vö. Magyar: Güssing 94. - A végrendelet nem eredeti helyén (MOL P 1313. AA. Almárium 1. Lad. 2. n° 77.), hanem a körmendi Batthyány-Strattmann László Múzeumban található (90.1.9.).
