Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
Függelék
502 Függelék nostro pro testimonio fide dignum duximus exmittendum. Qui tamen exinde ad nos reversus, ad puritatem conscientiae suae fideliter retulit nobis in hunc modum, quomodo ipse die decima quinta Novembris proxime praeterita, in arcem memoratae Dominae Magnificae testantis Dobra nuncupatam Comitatu Castriferrei exstructam accedendo, ac Reverendo quoque Matthia Rattanicz vice-archidiacono Comitatus Castriferei ac oppidi Moniorokerek parocho2 ibidem praesente, antelata quidem Domina Magnifica testans lecto aegritudinis suae graviter decumbens corpore infirma, mente tamen per omnia sana et praesens, exhibuit et praesentavit eidem fratri et concanonico nostro, consequenterque antelato Patri Matthiae Rattanicz ultimae voluntatis suae tabulam Hungarice idiomate conscriptam, eandemquae in omnibus punctis, clausulis et articulis ac in omni sui parte pro reali testamento habere cupiens, quo ad omnia puncta fassa fuisset constituissetque illese ac inviolabiliter in perpetuum observandam. Cuius quidem testamentariae dispositionis series est talis: Én Poppel Éva asszony, az Istenben elnyugodott néhai Battianj Ferenc uramnak3 meghagyott özvegye, nyilván eszemben vévén az mostani nagy betegségem miatt az emberi természetnek és ez árnyékvilágnak elmúlandó voltát, ahhoz képest peniglen az én életemnek is hamar való végét. Azért, hogy holtom után az én megmaradékim az Istenhez és egymáshoz való atyafiúi szeretetről el ne feledkezvén, egyenetlenségre ne legyenek, kiből énnekem súlyos számadásom következnék, amint előszámlálom rend szerént, azt akarom hogy az én jovaimról való mostani testamentomomhoz alkolmaztassák magokat. Elsőben lelkemet ajánlom az én megváltó Christusomnak, testemet peniglen az földnek ő anyjának, mindeneknek előtte penig kérem és intem az én szerelmes gyermekimet, hogy az anyai áldás fejeken maradhasson, az egyességben és az atyafiúságos szeretetben mindig megmaradjanak. Másodszor. Mivel én meggondolván jól magamban ezen gyermekim állapotit, feltaláltam, hogy legkevesebbet adtam legyen Bottianj Erzsébetnek úgy mint gróf Erdődy Györgynének,4 mind azelőtt, s mind peniglen kiházasításának idein, és azután is. Hogy azért igaz anyai szeretetemit hozzá is megmutassam, hagyom neki Gereben várát minden hozzá tartozandó jószágival, azon kűvöl mindennemű jövedelmével, benne való ingó-bingó mar2Rattanics Mátyás monyorókeréki plébános és Vas megyei esperes, később vasvárszombathelyi éneklőkanonok (1640-1656 körül). 3B. II. Ferenc (1573-1625). Ld. Függelék/2., 14. 4B. Erzsébet (1618/1619-1674), 1638-1662/1663 között Erdődy György felesége. Ld. Függelék/2., K5.
