Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
44 ,Őstől maradott jók' lemző, hogy ugyanebben az évben II. Miksa pozsonyi koronázásán nádor hiányában ő vitte a szent koronát,123 majd pedig amikor a szertartás alatt az idős Ferdinánd király rosszul lett, Batthyány Ferenc telepedett mellé, és a két betegeskedő öregember a szertartás alatt élénk beszélgetésbe kezdett.124 125 Batthyány Ferenc pontosan tudta tehát, mennyire fontos, hogy unokaöccsei is forgolódjanak a császári udvarban. Kristóf számára már 1534-ben kijárta saját egykori tisztségét, a magyar királyi főpohárnokmesterséget,120 (amelyet megkönnyíteti, hogy a polgárháborús helyzetben a legtöbb magyar udvari méltóság üresedésben volt), és valamilyen udvari szolgálatot is szerzett számára.126 Kristóf azonban nem váltotta be nagybátyja reményeit, aki ,^anyagnak és tékozlónak” tartotta. 1559-ben kelt végrendeletében kizárta szerzett birtokainak örökösei közül, és uradalmait Kristóf fiaira, Boldizsárra és Gáspárra hagyta, akiket ugyanakkor tudományokra kívánt taníttatni, majd „valamely fejedelem udvarába” küldeni, ahol „jó erkölcsöket sajátíthatnak el”.127 A két Batthyány fiú valóban gondos nevelést kapott. Boldizsár tizenhárom éves volt, amikor egy évi zágrábi tanulás után rokonaival, Gyulai Jánossal és egy Alapi fiúval együtt 1550 szeptemberében a császári udvarba került, ahol azonban ekkor csak pár hónapot töltött.128 A két Batthyány fiú 1550 novemberétől nagybátyjuk udvarában, Németújváron és Szlavóniában tanult tovább, majd 1555-1556-ban Boldizsárt Grazba küldték.129 Ezután utazott a két fiú ismét Bécsbe, a császári udvarba. 1559 nyarán Gáspár már lóval szolgáló udvarnok (Hofdiener mit Pferd) volt, de Boldizsár még mindig csak inas (Edelknabe). ségének saját, „pénzen vett” veteményeskertje is volt Bécsben: Svetkovics Katalin levele B. Boldizsárnak, 1570. jún. 9.: Terbe: Batthyány Ferencné 212. n° 190. 123 Martinus Georgius Kovachich: Scriptores minores rerum Hungaricarum, tom. Ill, App. I.: OSzK Kt, Fol. lat. 159/1, f. 143. 124 Fazekas István: A Habsburgok és Magyarország a 16. században. In: Császár és király. Történelmi utazás. Ausztria és Magyarország 1526-1918. [kiállítási katalógus). Szerk.: Fazekas István-Újváry Gábor. Bp.-Bécs 2001. 33-36.: 34. 125Major. Lad. 27. Diplomatica No 39. 126B. Ferenc levelei B. Kristófnak, Németújvár, 1537. febr. 28,-okt. 31.: Középkori leveleink n° 144., 146., 147., 150., 152-154., vö. Péter. Gyermekek 27. „Odafel is udvarba talám felépíthetlek [Ifelvitethetlek], mert értem Uramtúl, hogy igen kevés nép vagyon most az udvarnál, azt is értem, hogy nem igen fizetnek” (Svetkovics Katalin B. Kristófnak, 1538. júl. 11.: Terbe: Batthyány Ferencné 59. n° 3.). 127„dissipatorem et prodigum esse”, „in curiam alicuius principibus, ubi bono[—] mores addiscant”: Kóta: Végrendelet 54-56. 128TakátS: Régi idők 58.; IvÁNYl: Könyvkultúra 395. 129Iványi: Könyvkultúra 395-399. L. még Iványi: Reformáció 18-39 passim.
