Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
422 „Csak egy jó véget látunk' nya) dolgozó német evangélikus bányászoknak volt - és maradt is egészen az 1670-es évekig - templomuk a szomszédos Sóhegyen (Sulzriegl).147 1642-re tehát Batthyány Ádám birtokain lezárult a katolizáció erőszakos szakasza. Élete végéig több templomfoglalás nem történt, sőt az elkövetkező évek katolikus szempontból némi intézményi visszarendeződést hoztak. Az 1646/1647. évi pozsonyi országgyűlésen törvénybe iktatott linzi béke ugyanis - hosszú viták után - többek között előírta kilenc Batthyány birtokon álló templom (Csém, Farkasfalva [Wolfau], Kiclád, Kukmér, Neusiedl, Perenye, Sámfáivá, Óvár, Pusztaszentmihály) protestáns használatba való visszaadását is.148 Ráadásul - a közhangulatot követve - más gyülekezetek is újraéledtek, mert Musay Gergely evangélikus püspök 1661-ben készült jegyzékében a fontieken túl még öt gyülekezetei sorolt föl a két évvel korábban elhunyt Batthyány Ádám birtokain (Rohonc, Drumoly, Rönök, Rábaszentmárton, Dobra), bár ezek néhol templom hiányában magánháznál tartották istentiszteleteiket (Felsőrönök) vagy a szomszéd faluba jártak prédikátorhoz (mint a rohonciak Bozsokra).149 Ezért jogosan írhatta Martin Zeiler 1646-ban megjelent országleírásában, hogy „gróf Batthyány Ádám a stájer határ mellett fekvő tekintélyes jószágain még mindig megtűri az evangélikus vallást, jóllehet ő maga áttért a római hitre.”150 Lónyi Mihály tevékenységéből az látszik, hogy már udvari lelkészként, és később vasvári prépostként is fontos szerepe volt a birtokok katolizálásában. Batthyány afféle „papi familiárisának” tekintette, aki képviselte őt a többi plébános előtt, sőt akár papi hivatásától eltérő feladatokat is kaphatott. 1633 novemberében például Bécsben intézte ura hivatalos ügyeit, egy év múlva pedig - már győri kanonokként Batthyány soproni szállását rendezte be.151 Távozása után, 1634-től Batthyány Ádámnak hosszú évekig nem volt állandó udvari lelkésze. „Tudom magam is, hogy Nagyságod 147Payr: Dunántúl 230-232.; Prickler: Bernstein 239-242. - Musay Gergely evangélikus püspök 1661-ben azon falvak jegyzékében, ahonnan B. Á. elűzte a protestáns lelkészeket, fölsorolta Borostyánkőt, Pinkafőt, Máriafalvát és Goberlinget is (Payr: Egyháztörténeti emlékek 150.). Emiatt Payr és Prickler úgy vélték, hogy a Königsbergek alatt még működtek protestáns lelkészek a borostyánkői uradalomban. Musay azonban 20-30 év távlatából valószínűleg tévedett, mert nem volt tisztában az 1645. előtti birtokviszonyokkal. 148CIH 1647/6. te. 13. §. Vö. Zsilinszky: Linczi békekötés 430-448.; Zsilinszky: Országgyűlések II. 500-511.; Szabó I.: Vallásügy 205-263. 149Payr: Egyháztörténeti emlékek 146-147. - A Batthyány birtokok között említett Szt. Ilona (Perestó) valójában a Széchyek felsőlendvai uradalmához tartozott. - Felsőrönökre: Müller M. egyházlátogatása 332. Vö. Payr: Dunántúl 210. 150Zeiler: Magyar királyság 38. Vö. Prickler: Bernstein 243. 151L. M. levelei B. Á.-hoz, Bécs, 1633. nov. 16, Sopron, 1634. nov. 17.—dec. 2.: MOL P 1314. n° 29805., 29816-29817., 29818.
