Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban

Élet és halál az udvarban

423

magyar praedicator nélkül böcsiiletes udvarában szűkölködik, az ki ... az Istennek igéjét udvara népe között magyar nyelven hirdetné” - írta 1637 húsvétja előtt Kapossy János vasvári prépost.152 Állandó udvari lelkész helyett részben vendég szerzetesek, részben pedig a németújvári vagy rohonci plébánosok miséztek és szolgáltattak ki szentségeket az úr és főként az úrnő számára. Berdóczi Györgynek például 1645-ben Batthyány azért adományozta a Lónyi halálával megürült felsőörsi prépostságot, mert 1636 és 1639 között németújvári magyar plébánosként153 híven szolgálta őt „udvarában és jószágain” is.154

Szerzetesek Becsből

Miután 1633 elején Vernich Mátyás távozásával véget ért a jezsuita „Missio Bottianiana”, világossá válhatott Batthyány Ádám számára, hogy jezsuiták állandó jelenlétére nem számíthat olyan állandó misszió formájában, mint amilyen Esterházy Miklós nádornál 22 évig folyamatosan, Rákóczi Pálnál, Csáky Lászlónál és másoknál pedig néhány éven át működött.155 Ezért azt tervezte, hogy valamelyik koldulórend számára fog kolostort létrehozni birtokán, amely majd gondoskodhat családja lelki szükségleteiről, valamint alattvalóinak katolikus hitre térítéséről. Mivel legfontosabb katolikus egyházi élményeit láthatóan a császári udvar környzetében szerezte, eleinte azokra a szerzetesrendekre gondolt, amelyek Bécsben a császári család mellett működtek. Elsőként a sarutlan ágostonosokhoz fordult, részben talán azért, mert a németújvári templom melletti kolostort a reformáció előtt is ágostonosok lakták,156 de valószínűleg sokkal inkább azért, mert ez a rend akkoriban a császári udvar körében rendkívüli népszerűségnek örvendett.

Az ágostonos remeték rendjének reformága Dél-Itáliából indult a XVI. század végén. Formailag a sarutlanok az ágostonrend egyik kongregációját alkották - legfőbb elöljárójuk, a vicarius generális elvileg az

152Kapossy János levele B. Á-nak, Szombathely, 1639. ápr. 9.: MOL P 1314. n° 23971.

153Konvkv II. 20.; Bedy: Felsőörs 80-81.; Szabady: Kanonokok 41-42.; Bedy: Győri káptalan 417.; Fazekas: BPMH n° 1988.

154Mórocza: Felső-Őrs 130.

155Lukács: Catalogi II. 269-299. passim.

156Xystus Schier OSA: Memoria Provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae. Ed. Martinus Rosnak OSA. Graecii 1778. 70.; Fallenbüchl Ferenc: Az ágostonrendiek Magyarországon. Bp. 1943. 49. (kritikája: Mályusz Elemér: Az ágostonrend a középkori Magyarországon. Egyháztörténet 1 [1943] 427-440.); Magyar Arnold OFM: Das ehemalige Augustinerkloster von Güssing. Burgenländische Heimatblätter 35 (1973) 59-66.; Magyar: Güssing 85-88., 129-132.