Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 419 A rendelet végrehajtása, a prédikátorok által elhagyott templomok és plébániák átvétele Lónyi Mihály feladata volt. Január 16-án azt írta a Muraközbe vagy Szlavóniába utazott urának: „Az szentegyházak visitálását még halasztanom kell, míg az ... mandatum kipublikálódik jobban.”136 * Lónyit bízták meg az átvett templomok és plébániák leltározásával is. „Püspök uram űnagysága [Sennyei István győri püspök] parancsolta volt, hogy két exemplárban írjam le az egész szentegyházak partékái lajstramát, ... akiben én jártam, amelynek egyikét az győri káptalanban adják emlékezetért, az másékat Nagyságodnak, hogy jövendőben is tudva legyen, mint procedáltunk legyen az emberekkel” - írta később Batthyány Ádámnak.13, A „procedálás” helyenként változó lehetett. Voltak olyan falvak, akik kérvényt adtak be földesuruknak, és azzal fenyegetőztek, hogy a prédikátorukkal együtt ők is elhagyják Batthyányt. Amikor azonban Lónyi behívatta ezen falvak bíráit, azok azt állították, hogy nem tudták, mi van a kérvényben: „szörnyen szidják az deákot, mendenütt tagadják azt, hogy űk csak gondolkodtak volna is az elmenésrűl avagy búcsúzásrúl. hanem csak azon akartak könyörögni, hogy Nagyságod egy ideig szenvedte volna még az prédikátorjokat”. Úgy látszik, hogy lehettek olyanok, akik tettlegesen is ellenálltak, és ezért börtönbe kerültek, mert Lónyi Mihály február 13-án bizonyos rabok kiszabadítását kérte Batthyánytól, akik „engedelmesek immár”. A templomfoglalások azonban általában nyugodt körülmények között mentek végbe. „Az szentegyházak foglalásában Istennek hála, sohul alkalmatlanságom nem történt, böcsülettel láttak” - írta Lónyi, kiemelve, hogy a jobbágyok főként azután nyugodtak meg, miután biztosította őket, hogy az új plébánosnak nem kell többet fizetni, mint az addigi prédikátornak. A templomfoglalások erőszakmentes lefolyásához az is hozzájárult, hogy Lónyi Mihály igyekezett elkerülni a nehézséget ígérő helyeket. Ennek következtében Batthyány Ádám keményhangú parancsának sem a tizenöt napos határidőre vonatkozó előírását, sem minden uradalomra kiterjedő érvényét nem tartották be, sőt néhány prédikátor helyén maradhatott. 1634. február 13-án írott levelében Lónyi arról számolt be, hogy „az csákányi és rendeki [felsőrönöki] szentegyházot nem bántottam, mivel azt mondják hogy az nemesek földin van”. A rohonci tartományban sem hajtotta végre a templomfoglalásokat 1634 telén, mivel a várandós Batthyány Ádámné mellett, Németújváron kellett maradnia.138 pp. 411-412. Vö. Thury: Dunántúl 263. - További másolatát említi („extant apud me proscriptionales ejus literae”): Debreceni Ember: Historia 378-379. 136L. M. levele B. Á-nak, Németújvár, 1634. jan. 16.: MOL P 1314. n° 29806. 13,L. M. levele B. Á-nak, Győr, 1635. nov. 30.: Iványi: Könyvkultúra 206. n° 332. 1i,8L. M. levele B. Á.-nak, Németújvár, 1634. febr. 13.: MOL P 1314. n° 29808.
