Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
394 ,CSAK EGY JÓ VÉGET LÁTUNK' véne lányát, Magdolnát, Csáky Lászlóné feleségét éppenhogy közvetlenül gyermeke születése előtt vitette Bécsbe - Gaspard Wiltheim jezsuita szerint - „nem életveszély nélkül, bizonyos féltékenységből és fia iránti gyűlöletből ..hogy az császári udvarnál szülje meg [gyermekét]”.4 Batthyányné anyóstársa, Csáky Istvánné Wesselényi Anna viszont úgy tudta, hogy a hirtelen és veszélyes útra azért volt szükség, mert a várandós anya „valami sérült állapottal volt”, és „az mely nap bementek anyjostul. azon éjjel adta Isten az fiát”. Csáky László azonban kétségtelenül azt várta, hogy Bécsben született gyermeke keresztapaságát maga a császári család vállalja. „Most hívat [fiam] keresztelőbe” - folytatta ugyanis idézett levelét Wesselényi Anna - „az ki az udvarnál leszen ugyan. Beviszik kereszteltetni, Őfelsége akaratja, és így király kománk leszen, ha leszen, tudom, az erszénynek is hírével leszen.”5 Lehetséges azonban, hogy a fönti két eset nem annyira Poppel Éva tudatos cselszövésének, hanem fiához való ambivalens viszonyának eredménye. Miután katolizálásával, házasságával és a birtokok ügyében Ádám szembefordult anyjával és tanácsaival, Poppel Éva azt várta, hogy fiára „hibái” olyan szerencsétlenségeket vonnak majd, amelyek ráébresztik tévedéseire „Mert láttam én azelőtt is olyan gazdag úrfiakat, de ha az Isten ajándokjával úgy nem éltek, az mint az Isten parancsolatja volt, végtére az Úristen veszedelem fiaivá is tette [őket]” - írta például 1629. február 10-én.6 Emiatt, bár büszke volt fia sikereire, és ambicionálta is őket, mégsem tudott tiszta szívből örülni nekik. 1630-ban például lekicsinyelve írt fia grófi címéről és császári kamarási szolgálatáról, amely szerinte csak fölösleges költségeket emészt, de ugyanabban a levelében arra biztatta, hogy udvari kapcsolatait fölhasználva szerezze meg Széchy Miklós árváinak gyámságát és a szécsiszigeti kapitányságot.7 1636-ban hasonlóképpen Thurzó Mihály birtokának, Semptének megszerzésére,8 1639-ben pedig egyenesen a horvát bánságra biztatta fiát, mert - mint írta - „Zrínyi György sem volt jobb ember náladnál, mikor meghagyták volt neki az bánságot”.9 Ezenfelül bármilyen erős és önálló asszony is volt Poppel Éva, és bármennyire támaszkodhatott familiárisaira, úgy látszik szüksége volt rá, hogy férfi rokont tudjon a közelében. Emiatt ragaszkodott kedvelt vejéhez, Csáky Lászlóhoz és természetesen fiához is. Egyik rossz pilla4Wiltheim: Itinerarium 142.; Koltai: Wiltheim 653. 5Wesselényi Anna levele Vadas Gábornak, 1635. nov. 4.: Deák: Wesselényi Anna 125. Vő. Péter: Gyermekek 25. 6P. É. levele B. Á.-nak, Németújvár, 1629. febr. 10.: MOL P 1314. n° 37944. 'P. É. levele B. Á.-nak, Pápa, 1630. szept. 18.: MOL P 1314. n° 37970. 8P. É. levele B. Á.-nak, Pápa, 1636. aug. 27.: MOL P 1314. n° 38032. 9P. É. levele B. Á.-nak, Dobra, 1639. júl. 6.: MLk 193. - A bánságot akkor Draskovich János kapta meg.
