Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
AZ UDVARI TÁRSADALOM 375 fiókudvarai azonban létszámukban meg sem közelítették a férfi udvarnépet, hiszen a 200 -300 főnyi udvarnépnek az úrnő 15-30 női szolgálója mindössze 5-10%-át tette ki.'44 A fraucimerek Mivel maga Formentini Auróra is sok évet töltött udvarhölgyként a császári udvarban, anyja pedig a császárné kisasszony-udvarmesternője, majd a főhercegnők főudvarmesternője volt,744 745 saját udvarának megszervezésében is minden bizonnyal mintaként szolgált a császári család női udvartartása. De legalább ugyanilyen szerepet játszottak a magyarországi - például anyósától örökölt - hagyományok is. A bécsi példa ugyanis Nyugat- Magyarországon nem volt megvalósítható, főként azért, mert a magyar főrendű asszonyoknak más feladataik voltak (főként gazdasági téren), mint a császárnéknak. Ráadásul míg Bécsben az udvar férfi és női tagjai ugyanazon társadalmi körből és családokból származtak, addig ez Rohoncon nem így volt. Batthyány Ádárn familiárisai magyar nemesi családok fiai voltak, Formentini Auróra viszont nem beszélt magyarul, így az ő udvara is nagyrészt német lányokból és asszonyokból állt. A férfi és a női udvartartás eltérő nyelve azonban csupán Magyarországon volt ritka. Az uralkodói családok esetében gyakran előfordult, hogy messzi földről, más nyelvi- és kultúrkörből házasodtak, és ilyenkor az idegen feleség általában magával hozta saját udvarnépét is. Az erdélyi fejedelmi családok tagjai közül is Báthory Zsigmond 1595- ben, Bethlen Gábor 1626-ban, majd Rákóczi Zsigmond 1651-ben német feleséget hoztak Magyarországra, akik minden alkalommal német fraucimerekkel együtt jöttek. Bethlen második feleségének, Brandenburgi Katalinnak az udvarában külön magyar és német gynaeceum létezett magyar, illetve német fraucimerekkel,746 amikor pedig Rákóczi Zsigmond házasságát tervezték Pfalzi Henriettával, abban állapodtak meg, hogy a német udvarmesteren és a férfi familiárisokon túl „a női udvartartás élén udvarmesternő áll, akit két kísérőlány [pedissequae] szolgál, őt követi négy fraucimer [virgines] két kísérőlánnyal, a fenséges menyasszony úrnőnek munkálkodó két szolgálólány, egy fonólány és két mosóné”, akiket a menyasszony választhatott ki magának és 744A fenti arányhoz a férfiak közé számoltam az úrnő férfi inasait, akik a női udvartartáshoz tartoztak, de figyelmen kívül hagytam a házuknál lakó familiárisokat és szolgáikat. A részletes számokat lásd a 4. táblázatban. 74oLd. fönt az II. fejezetben, valamint Keller: Hofdamen 275-276. 746Kemény: Önéletírás 123.
