Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
374 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ állt, akiket a XVII. századi Magyarországon leányasszonyoknak,739 illetve - még Erdélyben is németesen - fraucimereknek neveztek.740 A fraucimereknek ugyanúgy voltak női szolgálóik (varrólányok, mosólányok, szakácsnők) és férfi inasaik is, mint a férfi familiárisoknak voltak szolgáik és inasaik. A fraucimereket ugyanúgy tapasztalat- és kapcsolatszerzés céljából küldték az udvarokba, mint ahogy a fiatal fiúkat adták inasnak vagy étekfogónak. A fontos különbség az volt, hogy míg a fiúkat az udvarokban eltöltött évek katonai, közigazgatási vagy sok esetben további udvari szolgálatra készítették föl, addig a lányok udvarnál való tartózkodásának egyik fő célját a kortársak a rangjukhoz illő szerencsés házasságban látták.741 A koraújkori európai udvarok szinte mindenhol „férfiudvarok” voltak, ahol a férfiak mind számban, mind rangban messze megelőzték a nőket. Az uralkodóházak esetében kétféle női udvartípust lehet megkülönböztetni. Angliában, Franciaországban és Itáliában a királynőknek a királyokéhoz hasonló szerkezetű, csak valamivel kisebb udvartartása volt, férfi tisztségviselőkkel. A spanyol és az osztrák Habsburgok udvaraiban, valamint a Német-Római Birodalom fejedelemségeiben viszont a XVII. századra az a rendszer alakult ki, hogy a női udvarokat a férfi udvarmesteren kívül özvegyi állapotú női tisztségviselők irányították: a császárné ruháit, ékszereit, lakosztályának berendezését és pénzügyeit kezelő főudvarmesternő (Obersthofmeisterin) és az udvarhölgyek erkölcseire és egészségére felügyelő kisasszony-udvarmesternő (Fräuleinhofmeisterin). A férfi alkalmazottak azonban még ott sem hiányozhattak. A Habsburg császárnék viszonylagos önállósággal rendelkező udvartartásaiban általában közel azonos számban voltak férfiak és nők, ami azt jelentette, hogy a teljes császári udvarban (amelynek a női udvarok kicsiny részét alkották) a férfiak akár tízszer többen is lehettek a nőknél.742 De a nők még akkor sem voltak többségben, ha az udvar feje önálló nő volt. Batthyány Ferencné Lobkovicz Poppel Éva özvegyi udvarában az 1630-as években a férfiak és a nők száma nagyjából azonos volt.743 A császári udvarhoz hasonlóan Batthyány Ádámé is összetett udvar volt, amelynek összetételét gyarapodó családjának igényei határozták meg. Feleségének, majd gyerekeinek az évek során változó létszámú és összetételű 739EMSzT VII. 863. 740Mollay: NMNyÉ 279.; EMSzT IV. 402-403. A ‘frájcimer’ jelentése azonban nem szzobalány’ (Zimmermädchen’), hanem udvarlólány vagy (nyelvújításkor fölelevenített finnugor eredetű szóval) udvarhölgy. 741 Vö. Keller: Hofdamen 17., 72-73. 742Keller: Hofdamen 22-30., 107-112. 743Koltai: Poppel Éva 74.
