Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
AZ UDVARI TÁRSADALOM 373 Végül pedig a mesteremberek negyedik csoportja, amelybe a lakatjártót és az ötvöst sorolhatjuk, a mindennapos használatban levő fémtárgyakkal, tehát a fegyverekkel, evőeszközökkel és edényekkel foglalkozott.' 55 Természetesen egyik mesterember sem dolgozott egymagában, hanem legényeket és inasokat tartottak, egyet biztosan, de sokszor akár hármatnégyet is. Az inasok és legények Batthyány Adámtól fizetést nem, csupán prebendát kaptak. Szolgálatuk legfőbb haszna inkább egy-egy mesterség kitanulásának lehetősége volt. Batthyány Ádám ugyanis gondot fordított arra, hogy a mestereknek az uradalmak jobbágyaiból legyen utánpótlása. Többször is elrendelte németújvári tiszttartóinak, hogy a mesteremberek segítségére „kérettenének ... jó ifjú jobbágyfiakat, s azokat állothatni nekiek, így szaporább is lészen [a mesterek munkája], s az mesterséget is hadd tanulják meg, hogy ha az mester meg találna halni, hát ezek helyiben maradhatnának”. Jellemző, hogy az ilyen inasjelöltekről maga Batthyány döntötte el azt is, hogy „ki micsoda mesterséget tanuljon”.735 736 Egyébként máskor is elégedetlen volt az udvari mesterek munkájának gyorsaságával. „Az mesteremberek, kik udvarnál laknak” - írta 1646-ban - „keveset munkálódznak az én számomra, s azt sem szolgálják meg, mi reájok megyen esztendőt által bor, kenyér.”737 Az udvar női oldala Mivel az udvar személyes intézmény volt, udvartartásra a főrendű nőknek is szüksége, joga és lehetősége volt. Már kislánykorukban néhány egykorú társból, szolgálóból, esetleg idősebb asszonyból álló kíséretet kaptak, akik házasságkötésük után férjük udvarának részét alkották. Az udvar ezen női oldala (görög eredetű latin szóval gynaeceum738) sok tekintetben a férfiakéhoz hasonlóan, az udvari familiaritas elvei szerint épült föl. Ahogyan a császárt a tanácsosok és kamarások, a magyar főurakat pedig familiárisok és az étekfogók vették körül, úgy a császárnék és a főrendű asszonyok kísérete is fiatal, házasulás előtt álló lányokból (Hoffräulein, Hofdamen), 735BÁFF. 736„Németújvári gondviselőknek miben köllessék foglalatoskodni, míg Dunántúl járunk”, 1641. ápr. 14.: Inkv 368-369.; MOL P 1322. Instr. n° 126/a.; „Memoriale az újvári tiszttartónak, hogy az gyűlésre készöltem”, 1646. szept. 13.: MOL P 1322. Instr. n° 219/2. (pp. 65—70.). Vö. BÁN: Batthyány-uradalmak 58. 737PrebkvRSZ p. 218. 738MKLSz IV. 233. ‘a háznak nők számára kijelölt része’ jelentéssel (humanista szerzők műveiben). A 17. sz.-ban azonban intézményi jelentést is fölvett (ld. az alábbi jegyzeteket).
