Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
AZ UDVARI TÁRSADALOM 329 thyány követeként járt 1656 decemberében és 1657 májusában Felső- Magyarországon is Rákóczi Lászlónál és Forgách Zsigmondné Batthyány Borbálánál.468 A legelőkelőbb nemesi ifjak életútjaiból kialakítható kép ugyan vegyes, és arról sem ismerünk forrást, hogy ők maguk hogyan értékelték a Batthyány Ádám udvarában szerzett tapasztalatokat, de bizonyos szokások jól láthatók belőlük. A fiatal főnemesek szinte mindegyike gimnáziumi, sőt egyetemi (bölcsészeti) tanulmányok után folytatta nevelkedését a Batthyányudvarban, amikor már húsz éves koruk táján voltak. Valószínűleg kivételes eset lehetett a Bercsényi-fiúké, akik idősebb korukban, végvári katonai tisztségeikből való kényszerű távozásuk után álltak udvari szolgálatába. Több esetben az is megállapítható, hogy Batthyány Ádámé csak egy volt azon udvarok közül, amelyeket a fiatalemberek tapasztalatszerzés céljából fölkerestek. Batthyánytól való távozása után némelyikük szép katonai karriert futott be, mint Koháry István és Bercsényi Miklós (akik lovassági tisztként is együtt harcoltak az 1663/1664-es háborúban), és volt akiből köztörvényes bűnöző és pribék vált, mint Mikuli eh Sándorból. Az „udvari iskola” tehát valóban az élet iskolája volt, amely azok számára nyújthatott tapasztalatokat, kik ezzel élni tudtak. Mikulich Sándor nyilván már a Batthyány-udvarban is inkább féktelen szenvedélyei kielégítésének módját kereshette, Koháry Istvánt és Bercsényi Miklóst pedig részben a Batthyány Ádám udvari seregében való szolgálat készítette föl arra, hogy később kiváló huszártisztek legyenek. Egyébként úgy látszik, hogy ez utóbbi lehetőség volt az, amellyel Batthyány Ádám udvara különös vonzerőt gyakorolt azokra, akik udvari neveltetésük során a katonai élettel akartak megismerkedni. Valódi harcokban való részvételre ugyanis a XVII. század közepén az egyik legtöbb és legjobb alkalom a dunántúli és Kanizsával szembeni főkapitány udvarában, a török közvetlen szomszédságában nyílott. Ezért is nevezhette Csáky László a Batthyány-udvart „emberségünk és vitézségünk iskolájának”, és ezért vállaltak harci dicsőségre vágyó fiatalemberek az ország távoli vidékeiről, akár valláskülönbség ellenére is szolgálatot Batthyány Ádámnál. A hopmestertől a fullajtárokig Az állandóan rendelkezésre álló és alkalmi szolgálatokat ellátó familiárisokon kívül az udvar olajozott működéséhez szükség volt olyan tisztviselőkre 468Rákóczi L.: Naplója 257., 261., 288-289.
