Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
312 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ kor 10 év körüli Batthyány Magdolna és udvarlólányai lehettek tanítványai. Később, 1651-ben és 1652-ben szintén szerepelt Batthyány Ádám udvarának összeírásaiban a „kisasszony praeceptora”, aki minden bizonnyal az úr lányát, Batthyány Borbálát tanította.367 Az „udvari iskola” tehát a XVI-XVII. századi Magyarországon és a Batthyány család környezetében - eltekintve attól a különleges helyzettől, amikor a dominusz iskoláskorú gyermekei számára házi iskolát rendezett be - elsősorban az élet iskolája volt, ahol formális, szervezett tanítás nem folyt, de amely tanterv és tanszemélyzet nélkül is iskolaszámba ment, mert az ottani szokások és rituálék egyfajta „rejtett tantervként” működtek. Az udvarban a fiatal nemesek családjuktól rendszerint távol, korosztályi csoportban, szereptanulás, megfigyelés és részvétel útján kisebb, majd fontosabb megbízások teljesítésével szerezhettek gyakorlati tapasztalatokat a nemesi élethez szükséges ismeretekben: fegyverforgatásban, hadvezetésben és főként társadalmi érintkezésben.368 Aki élni tudott az őt körülvevő udvari környezet nyújtotta példával, lehetőségekkel és kapcsolatokkal, annak számára mindez hasznossá válhatott, akinek pedig nem volt érzéke hozzá, az csupán „innya”, „pompáskodni” és lovászokkal „társolkodni” tanult meg. Az inasok A Batthyány-udvarban és más korabeli magyar főúri udvarokban társadalmi helyzetükben egymástól különböző fiatal fiúkat egyaránt inasoknak neveztek. Voltak ugyanis inasaik a mesterembereknek, egyes előkelő familiárisoknak, továbbá az úrnak és az úrnőnek is. A familiárisok közül csupán a legelőkelőbbeknek: az udvari hadnagynak, a hopmesternek és continuus familiárisnak lehetett egy-egy inasa, összlétszámúk 4-5-nél nem volt több.369 Föltehetően ugyanúgy az illető familiáris jobbágyaiból vagy alattvalóiból kerültek ki, mint a lovas szolgái. Az úr inasai (latinul ephebi)370 ezzel szemben - Teleki Mihály erdélyi kancellár 1686-ban tett szavaival - „becsületes főemberek, nemesembe367Ld. alább a V. fejezetben. 368Vö. Makkai László. In: MT10 III. 1508.; Klaniczay Gábor. Udvari kultúra és a civilizáció folyamata. In: MRUK 32. 369BÁFF. - Más udvarokban is csak egyes familiárisok kiváltsága volt a saját inas. Vö. MURt 65. n° 15., 75. n° 1., 84. n° 1/25. - A középkorban, egészen a XVI. századig apródoknak (latinul aprodiani) is nevezték őket (MZt I. 167.; MKLSz I. 212. Nádasdy Tamás levele Kanizsai Orsolyának, Pozsony, 1559. nov. 16.: Nádasdyak levelezése 240.), ám a XVII. században szinte kizárólag az „inas” megnevezés volt használatban. 370MKLSz III. 338. ‘ifjú’ jelentéssel. Az ‘inas’ jelentésre: Tiber titulorum”, 1694-1697: MOL P 1336. 2. cs., Formulárék, p. 149.
