Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok

Udvarok és hagyományok

31

1. kép: ,.Az örsi sziklából felnövekvő battyáni babérfa”

(„Petra Orsiana et eadem excrescens laurus Batthyániana”).

Egy nagyméretű Batthyány családfa töredéke, amelyet Rajcsányi Adám a Magyar Kamara levéltárnoka készített 1743-ban. A szikla, amelyből a családfa kinő, a családi címerben szereplő sziklát idézi, ezért látható egyik szirtjén fiókáit saját vérével tápláló pelikán, barlangjában pedig szájában kardot tartó oroszlán. A tájat a családtörténeti szempontból legjelentősebb birtokok szegélyezik: Kővágóörs (kőfejtő munkásokkal), Szabadbattyán és Németújvár. A családfa egy másik töredékét a körmendi Batthyány- Strattmann László Múzeum őrzi.

(MÓL Térképtár, Batthyány cs. térképei [S 20], n° 190. Vö. BÉKat, 19-20, 167-169.)

roly hercegi címet kapott, tehát a család a feudális ranglétra legmagasabb fokára került, a Batthyányaknak dolgozó „genealógusok”, elsősorban Paulik János körmendi levéltáros már azt próbálták bebizonyítani, hogy a kővágóörsi (mai nevén felsőörsi) nemesek okvetlenül a honfoglaló Örs vezértől származnak. Bizonyítékul az szolgált, hogy a családnak valóban vezettek rokoni szálai a Zala megyei Kővágóörsre (a későbbi Felsőörsre), de készült néhány hamis oklevél is,70 az egyik XVIII. századi családtörténeti munka szerzője

70Paulik: Genealogia ff 4-6. Vö. RÁcz: Batthyányak 312.