Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
300 ,Az jó És hű szolgákat’ lószínűleg hamarosan el is készült, mert Batthyány Ádám följegyezte, hogy az 1646/1647. évi országgyűlésre „az király [IV. Ferdinánd] koronázatjára nézve [... ] zászlót és cornétát csináltattam”.312 A zászló hordozása az egyik fiatal familiáris rangot adó, de felelősségteljes és nehéz feladata volt. Kemény János például, aki tizenkilenc éves volt, amikor az 1626. évi hadjáratban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem jelzászlótartója lett, a drégelypalánki (végül elmaradt) ütközet előtt arra kérte a fejedelmet, hogy mivel „egyik kezemmel azt [a jelzászlót], másikkal fékemlőt viselvén, oltalmazására elégségem nincsen: azért ... rendeljen az jelzászlóra vigyázókat is.”313 A feladat nehézsége miatt a zászlótartó kinevezésekor mindig fizetésjobbítást is kapott, Kemény János csakúgy, mint Batthyány Ádám zászlótartói. Az első közülük, Zrinyovácz György 1632. október 8-án kapott konvenciót zászlótartóként, de már azelőtt is nyolc évig szolgálta Batthyány Ádámot étekfogóként. Miután 1638 végén elhagyta urát,314 tisztségét Csongrádi György kapta, aki korábban 1631-től szintén étekfogó, majd 1635-től házi familiáris volt. „Tettük zászlótartóvá az udvari seregben, és leszen olyan fizetése, az mint Zrinyovácz Györgynek volt” - jegyezték be a konvencióskönyvbe. Ez a fizetés egyébként készpénzben három lóra valót, tehát 48 forintot jelentett.315 Csongrádi György 1647/1648-ban meghalt, így 1650-től Kosár Horváth István lett a zászlótartó. Elődeivel szemben ő nem continuus, hanem házi familiáris volt, de urához közel, a rohonc-szalónaki uradalomban lakott.316 A zászlókra és tizedekre osztás is azt mutatja, hogy az udvari sereg elősősorban nem a reprezentációt szolgálta, hanem fontos katonai szerepe volt a török elleni harcokban. A források szerint körülbelül évente egyszer, „sűrűbb” években pedig - például az 1648-1652 közötti határszéli kisháború idején - többször is részt vett kisebb-nagyobb dunántúli csatázásokban, és természetesen állandóan készületben kellett állnia az oszmán csapatok becsapásai ellen. „Szombaton virradtára, úgy mint 2. januarii Egerszegnél lön valami lármánk, akkor az mint elrendeltök a seregeket etc. hogy onnét Alibánfa felé és onnét alá Pölöskéig és Szentbalázsig hajtottuk az törököt”317 - jegyezte föl Batthyány Ádám például egy 1649-ben történt eseményről, ami312Levlajstr 1648. p. 51. (VII/7.), p. 85. (X/32.). Akkor megvoltak a „zászlókra és cornetára való symbolumok” is, de sajnos az sem maradt meg. 313Kemény: Önéletírás 59., 64. 314Konvkv I. 57. Vö. BÁFF. 315Konvkv I. 124. Vö. BÁFF. 316Konvkv I. 31.; BÁFF. 317Mkv II. 160.
