Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
292 ,Az JÓ ÉS HŰ szolgákat’ is táborba szállt, sokszor az elutazó udvari tisztségviselők helyét is más, valószínűleg hadra kevésbé alkalmas familiárisok látták el. 1644 októberében például a felvidéki hadjáratra indulás előtt a házi uraim egyikét, Puskarics Farkast hagyta otthon Batthyány, hogy a lovászmesterek helyett gondot viseljen otthon maradó lovaira. Prebendáját aszerint rendelte el, „mint az lovászmesternek szokták adni”.296 Az udvari sereg és a hadnagyságok Az udvari familiárisok szolgálatának leglényegesebb - bár nem állandó- eleme a katonáskodás volt, sőt a házi uraimék túlnyomó része tulajdonképpen csak azért kapott fizetést, hogy az udvari seregben szolgáljon annak mozgósításakor. Az udvarok, sőt a társadalom efféle militarizálódása az oszmán háborúk okozta általános jelenség volt a XVI-XVI1. századi Magyarországon, ahol a békés élet föltételeit az állandó oszmán fenyegetés mellett csak kellően nagylétszámú hivatásos katona fegyerben tartásával lehetett biztosítani. A földesurak tehát egyrészt jobbágyaik számára a katonáskodásért cserébe különféle szabadparaszti vagy hajdúkiváltságokat adtak vagy tartottak fönn,297 - mint például Batthyány Ádám is Körmenden, Csákányban és az Őrségben298 -, másrészt pedig azon igyekeztek, hogy a környékbeli nemességből is hadrafogható csapatokat alkossanak. Ennek legcélszerűbb útja az volt, hogy familiárisként vagy katonaként főúri hadseregükbe (bandérium) osztották be őket. így tett Batthyány Ádám is, akinek katonasága csupán méretében és harci tapasztalatában különbözött más korabeli földesurakétól. A Batthyány-birtokok ugyanis - főként a Rába melléki részek- a török kártevéseknek kitett vidéken helyezkedtek el, és ráadásul 1633- től Batthyány Ádám töltötte be a dunántúli illetve a Kanizsával szembeni végvidéki főkapitányságot. Ez a helyzet pedig azt a feladatot, illetve kötelezettséget rótta rá, hogy nagylétszámú, több ezer főnyi katonaságot tartson szolgálatában - akár birtokainak jelentős megterhelése árán is. „Ki szolgáim 296„Németújvári tiszttartónknak memoriale”: 1644. okt. 24.: MOL P 1322. Instr. n° 197. 297Néhány korabeli példa az ország különféle részeiből: Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Bp. 1972. (ÉTTK 56) 95-101.; N. Kiss István: Die Murinsel-Domäne (1638-1720). In: MZPO II. 13-138.: 99-118. 298A körmendi és csákányi hajdúkról, valamint a Rábafüzes és Rábakeresztúr közötti Rába-szakaszra tervezett telepítésről: Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Sz 94 (1960) 286-302.; Bán: Batthyány-uradalmak 27-28. Körmendről még: Tóth I. Gy.: Körmendi uradalom 21-36. - Az Őrségről: Bán: Batthyány-uradalmak 28. Ld. még pl. „Szentpéteri hajdú és katona mennyi helt bír Őrségbe”, 1640. okt. 7.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 453., 454.; Inkv p. 346.
