Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
IV. "Az jó és hű szolgákat". Az udvari társadalom
Az UDVARI TÁRSADALOM 293 vannak, azokat sok magam fogyatkozásival tartottam, nem másvégre, hanem hogy kevés jószágimat, melyek az török szomszédságában vannak, az mennyire lehet oltalmaznám” - írta.299 Ez a nagyszámú katonaság különböző egységekből állt (lásd a 8. táblázatot). Legfontosabb és létszámában is legjelentősebb részét „az „udvari zászló alá tartozandó” vagyis az udvari sereg jelentette, amelyet a lóval szolgáló udvari szolgák alkottak: a continuus és házi uraimék, az étekfogók (más néven ifjak), a lovas inasok, trombitások, dobosok és síposok, továbbá természetesen mindezek szolgái. Mindnyájan lóval szolgáltak, Batthyány Ádámnak udvari gyalogsága nem volt. A főúri hadsereg második részét a főkapitány szere, valamint a kék és vörös zászlók alatt harcoló mezei hadnagyságok (más néven szerek) alkották. A hadnagyságok száma általában hét volt, de szükség esetén újabbakat is toborozhattak. Az I. Rákóczi György ellen folytatott 1644/1645. évi háború idején a hadnagyságok száma kilencre növekedett,300 de később ismét nyolcra,301 majd hétre csökkent. A hadnagyok Batthyány Ádám familiárisai közül kerültek ki, némelyiküket a házi uraimék között is föltüntették az udvari összeírások. A hadnagyságokba beosztott lovasok - az udvari viceuraimékhoz hasonlóan - 1-3 lóval szolgáló nemesemberek voltak, az összeírásokban általában „házi katonákként” emlegették őket.302 Névsoraikban ugyanazok a családnevek bukkannak föl, mint az udvari uraimék között. Ezekben a családokban talán egyfajta stratégiát is jelentett, hogy egyes családtagok az udvarban, mások pedig mezei katonaként szolgáltak. Batthyány főúri seregének harmadik része saját végvárai mellett Körmenden, Csákányban és Őriszentpéteren katonaszabadsággal megtelepített emberekből állt, részben lovasokból, részben gyalogosokból. A csákányi lovasok nem mind Csákányban laktak, hanem egy 1647. évi összeírás szerint a szomszédos Pinka és Rába menti falvakban, Doroszlón, Taródfán, Kemesmálon, Vasalján, Sároslakon, Gasztonyban, Rátóton, Szentmihályon, Iváncon, 299MOL P 1315. 1. cs. f. 304. Vö. Varga J.: Szervitorok 181. 300,Az kapitány és az kilenc hadnagynak regestruma az mint eligazítottuk”, 1645. máj. 31.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 694. „Császár urunk őfölsége parancsolván ...magam költségén való menetelemet, ... mustráltam meg katonáimat, 1645. júl. 28.: MOL P 1322. Föld. fám. n° 706. Ebbben az összeírásban ugyan 11 hadnagyság (más néven szer) szerepel, de ebből Keczer János hadnagysága a kapitány szeréből és a körmendi lovasokból állt, Káldy Péter hadnagysága pedig az ország lovasait jelentette (Id. a 8. táblázatot). 301 „Az kapitány szerének és az nyolc hadnagyság alatt levő katonáinknak az mennyit fizettünk”, 1647. szept. 20.: MOL P 1322. Föld. fáin. n° 831. 302Vö. Varga J.: Szervitorok 16-17.
