Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok

26

,Őstől maradott jók'

és még inkább a familiaris terjedt el. A két szó jelentésében nem fedezhető föl különbség, sőt néha egymást erősítő szinonimákként, együtt is használták őket.51 Emellett a XV. század végétől a familiárisok megnevezésére ismét egyre gyakrabban használták a seruitort is. Ennek magyar megfelelője a szolga vagy magyarázó jelzővel: főember szolga volt.52

A magyar familiárisok és a nyugat-európai kliensek számára a szolgálatvállalásukból fakadó előnyök közül legnyilvánvalóbbak az anyagiak voltak, amelyek a rendszeres fizetésben és az esetleges más juttatásokban, főként az örök- vagy zálogjogon kapott földadományokban nyilvánultak meg. Ezen felül azonban a familiárisok különféle személyes ügyeikben oltalmat és pártfogást, karrierjükben pedig előmenetelt remélhettek uruktól.

A középkori Európában mindezeket leginkább a szuverén uralkodói udvarok voltak képesek nyújtani, de a politikai helyzettől függően ezt a szerepet gyakran a különböző tartományurak udvarai vették át. Magyarországon is csupán a királyi hatalom meggyengülésének évtizedeiben értékelődött föl a főnemeseknél való szolgálat jelentősége és egyben a főúri udvarok rangja.53 Az újkor kezdetén azonban ez a verseny majdnem mindenhol végérvényesen a királyi udvarok javára dőlt el. A központosított államberendezkedés - az állandó hivatalok és a modern adminisztrációs módszerek mellett - az udvart is, mint eszközt használta országa egyesítéséhez, integrálásához. Az udvar az uralkodó országainak és alattvalóinak reprezentatív gyűjtőpontja lett, amelynek képét, összhangját a fejedelem teremtette meg. A szuverén uralkodó udvara az állam szimbolikus képe volt, amelyben a reprezentáció nemcsak eszközként, hanem célként is működött. A modern típusú udvar tökélyre fejlesztette, legfőbb céljává és értelmévé tette azt, hogy a fejedelem kultuszának színpada legyen - hogy egy tipikus barokk képet alkalmazzunk erre a jelenségre. Emiatt a főúri udvarok a XVI. századtól kezdve szerte Európában elvesztették jelentőségüket, majd a legtöbb országban teljesen leépültek. Társadalmi funkciójuk megszűnt, mivel a főrendek többsége idejének nagy részét birtokaitól távol töltötte.54

51SzekfŰ: Serviensek 25-28.; BÓnis: Hűbériség 194-213. passim,-, MKLSz IV. 23-24. (familiaris és familiaritas).

52Kubinyi: Jagelló-kor 292.

53Vö. Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp. 1998. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 25) 114.

54Dewald: Nobility 122-124.; Müller: Fürstenhof 9. Magyar vonatkozásokkal: Zemplényi Ferenc: A középkori udvari kultúra funkcióváltása a reneszánszban. In: MRUK 52- 86.: 69-72.