Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
Udvarok és hagyományok 27 A Magyar Királyság azonban éppen 1526-tól vált - a polgárháborús megosztottságtól és az oszmán hódítástól megfogyatkozva - a Habsburgok közép-európai birodalmának részévé, amelyből az következett, hogy az addig többnyire Budán székelő magyar királyi udvar helyére a Habsburg uralkodók közös, többnyire Bécsben vagy Prágában tartózkodó udvara lépett. A magyar nemesség alig-alig volt képes beilleszkedni új királyainak udvarába, annak idegen környezete, az országtól való távolsága, a kapcsolatok és a nyelvismeret hiánya, valamint az ország belső nehézségei miatt. Hunyadi Mátyás és a Jagellók magyar királyi udvara szintén egy közép-európai birodalom központja volt, de míg Budán az udvar több mint fele magyarokból állt, Habsburg I. Ferdinándnak és utódainak udvarában létszámuk töredékére csökkent. Az addigi 200-300 helyett tucatnyinál alig többen, de inkább kevesebben voltak. Annak pedig a XVIII. század közepéig még csak lehetősége sem merült föl, hogy magyar főrendek udvari vezető tisztségeket töltsenek be.55 A magyar királyi udvari méltóságok virtuálissá váltak, csupán politikai és reprezentatív szerepük maradt meg.56 A magyar nemesség sikertelen udvari integrációjára a magyar történetírás már korában is rámutatott, általában a nemzeti függetlenség szempontjából értékelve a pozícióvesztés tényét. A „mohácsi vész után évtizedeken keresztül alig beszélhetünk udvari életről, ami pedig később a Habsburgok bécsi, regensburgi vagy prágai udvarában kialakult, az mindennek volt nevezhető, csak magyar királyi udvarnak nem. ... Ebben az udvarban a magyarság, a magyar szellem teljesen háttérbe szorult” - értékelte a Habsburg-udvar szerepét Vácz Elemér 1940-ben. Értékelésében azonban döntő szerepet játszott az a cél, hogy ellenpontot teremtsen ahhoz a véleményéhez, hogy az erdélyi fejedelem udvara viszont „a nemzeti életszemlélet kialakításában vitt vezető szerep tekintetében pótolta, sőt sokszor felül is múlta a korábbi magyar királyi udvart.”57 Ez talán Erdély és Felső-Magyarország protestáns nemessége tekintetében valamennyire igaz lehetett, de semmiképpen nem volt igaz a magyar főnemesség egészére. Márpedig a királyi udvarban Mohács előtt és a Habsburgok idején is mindenekelőtt az ő érdekeik érvényesítésére nyílhatott lehetőség. ,A 17. század folyamán, sőt azon túl is,” - írta erről Robert Evans - „egy magyar sem érezte magát teljesen otthon a bécsi politika fo-55A jelenségről újabban 1. Pálffy Géza tanulmányait: Pálffy: Wiener Hof 357-359.; Pálffy: Bécsi udvar 342-344.; Pálffy: Bécsi integráció 315-317.; Pálffy: Kaiserhof 141-144., ugyanitt kitekintés a XVII. századra: 149-151.; Pálffy: Új dinasztia 110-121., 135.; Pálffy: Hofwechsel passim; Pálffy: Magyar Királyság 110-121., 135. 56Pálffy: Koronázási lakomák passim; Pálffy: Magyar Királyság 106-108., 333-339. 57 Vácz Elemér. Két udvar, két főnemesség. In: MMt III. 255-291.: 257.
