Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
24 „Őstől maradott jók” Az udvar fogalma mindenekelőtt azért tisztázandó, mert használatában a magyar történetírásban némi zavar látszik. Az udvari életmód és kultúra egyik legjobb szakértője, Takáts Sándor például a XX. század elején arról írt, hogy Batthyány Ferenc és felesége, Poppel Éva „nem csak Németújvárott, hanem Körmenden, Rohonczon, Szalónak várában és Dobrán is külön udvart tartottak.”42 Évtizedekkel később Varga J. János is úgy vélekedett, hogy „valamennyi nagyobb erődített helynek megvolt a maga »continuus udvar népe«”.43 Ezzel szemben leszögezendő, hogy egy dominusznak csak egy udvara volt, függetlenül várainak számától. Míg ugyanis a várak helyhez kötött szervezetek voltak, addig az udvar a dominusz személyéhez (illetve szűk családjához) kötődött, sőt tartózkodási helye időről időre változhatott: hol egyik, hol másik vár szolgált rezidenciául az udvar és a dominusz számára. Akár az is megeshetett, hogy az udvar vagy legalábbis egyik része a birtokoktól távol, például az országgyűlésen tartózkodott. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a korabeli fogalmak is lehetnek félrevezetőek. Az udvarbíró (curialis comes, comes curiae, iudex curiae), vagy más néven tiszttartó (provisor) például neve ellenére sem tartozott az udvarhoz, hanem egy váruradalom legfelsőbb gazdasági tisztségviselője volt. Ez a tisztségnév ugyanis az „udvar” szónak még a korábbi, építészeti jelentéséből (’udvarház’) származott.44 Ráadásul a kortársak sem voltak mindig pontosak az udvar fogalmának használatában. „Vagyon itten egy ifjú legény, kűszögi fi, palatinus uram udvarában volt kasznár, az kulcsársagot fölvenné” - írta például Szarka Gábor rohonci számtartó 1635 körül Batthyány Ádámnak,45 noha bizonyosan tudhatta, hogy egy kasznár sehol nem tartozott az udvar népéhez. A dominuszt különböző szerepkörben szolgáló szervezetek, tehát az udvar, a magánhadsereg, a várnép és az uradalmi szolgák összefoglaló elnevezésére a koraújkori Magyarországon - úgy látszik - nem használtak külön fogalmat. A középkorban a XIV. századig azonban ezeket együtt famíliának nevezték, majd az összefoglaló név eltűnt.46 A korábbi fogalom használata szakkifejezésként mégis hasznosnak látszik, mert a főúri (vagy földesúri) famíliát alkotó szervezetek határai néha egybemosódtak. Az udvariak például 42Takáts: Zrínyi Miklós nevelőanyja 89. 43Varga J.: Szervitorok 13. Különösen zavaros az udvar fogalmának használata a 139-142. oldalakon. 44Sinkovics: Nagybirtok 29.; Kubinyi: Udvarbíró 69.; Kenyeres: Végvárak 1361.; Kenyeres: Kamarai uradalmak 47-49. - Az udvarbírót tévesen az udvartartás vezetőjének vélte például: Па Bálint: A Thurzó-család levéltára. LK 10 (1932) 12-66.: 18. 45Tiszt. n° 5. p. 25. (a följegyzés 1634-1636 között készült). 46Vö. Szekfö: Serviensek passim, különösen 20., 25., 59.; Bónis: Hűbériség 166-167. L. még MKLSz IV. 22-23.
