Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
AZ UDVAR ÉPÍTETT KÖRNYEZETE 233 való fákat”, talán métaütőket tartottak.456 A házat valószínűleg Batthyány Adám örökölte, de neki nem volt szokása a fürdőre járás. A borostyánkői uradalommal együtt került Batthyány Adám kezébe az alsó-ausztriai Ziegersberg vára, amely középkori eredetű, de a XVI. század közepén átépített hegyi vár volt. Batthyány Adám 1645 és 1650 között birtokolta.457 Végül Batthyány Ádám utolsó saját szerzeményű vára, a Zala kanyarulatánál fekvő Szentgrót középkorú eredetű vízivár volt, amelyet a XVI-XVII. században, földbástyákkal és palánkkal erősítettek meg.458 „Az hol derekasabb residentiája vagyon őnagyságának” Batthyány Ádám havonta rendszeresen följegyezte, hogy udvara népéből éppen hányán tartózkodtak az udvarnál, és kik maradtak távol, illetve hogy gyakori utazásaira kik kísérték el, és kiket hagyott otthon. A jegyzékeket évente összegyűjtve gondosan megőrizte, az iratcsomókra ráírta a tartalmát, és ezt följegyezte iratainak lajstromába is. Az egyik csomó például az 1648-ban készült iratlajstromban a következő címet viselte: „Anno 1645. egész esztendő által az udvar népének fölírása holnap [hónap] számra, hogy ki mikor volt jelen Németújvárott ... Item ezekben az holnapokban per anni spatium [egész évben] micsoda helyeken mentem, s mindenkor kik voltának velem, annak fölírása, az melyekből kitetszik, mikor kik maradtak itthon, az hol derekas lakásom volt.”459 Bármilyen sok helyen tartózkodott is tehát Batthyány Ádám, magának és udvarának volt egy állandó székhelye - 1645-ben éppen Németújvár -, ahol „derakas lakását”, rezidenciáját tartotta, és amelyet otthonának nevezhetett, még akkor is, ha ez a székhely időről-időre, évről-évre esetleg változott. A Batthyány Ádám birtokában álló várak és kastélyok közül azonban nem mindegyik volt egyformán alkalmas arra, hogy az úr családja és udvara számára lakóhelyül szolgáljon. Ebből a szempontból az épületek három csoportba oszthatók. 456,Az Savanyúvíznél... öregasszonyom őnagysága házánál egymás partékénak fölírása”, 1640. dec. 2.: MOL P 1322. Lelt. n° 121. Vö. Szentmártoni Szabó: Nimfa 137. 457Dehio-Handbuch. Die Kunstdenkmäler Österreichs, Niederösterreich. Neuarb. von Richard Kurt Donin: 5. kiad. Wien-München 1972. 397. 458 Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. 1: Dunántúl. Bp. 1959. 437. 459LevLajstr 1648. p. 46 (VI. fiók. Nr. 20).
