Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
Udvarok és hagyományok 23 különböző szolgálólányokból állt. Bizonyos kor felett a dominusz gyerekeinek is külön udvart tartottak. Az udvar népéhez számítottak olyan familiárisokat is, akik nem az udvarban, hanem otthonukban, házuknál laktak. Ők, valamint az állandó udvari familiárisok alkották az „udvari sereget”, amely a főúr bandériumának vagy magánhadseregének magját alkotta. Mellette egy-egy főúr teljes katonaságához még további egyéni vagy kollektív szabadparaszti kiváltságokkal fölruházott, hadnagyságokba vagy vajdaságokba osztott katonák és hajdúk tartoztak.39 Az udvar népétől elkülönült az uradalmak személyzete, vagyis a várak népe. Az udvar feladata a dominusz személyes szolgálata és kísérete volt, a várnép pedig az ott élők (köztük az udvar népe) ellátásáról és az épület védeleméről gondoskodott. Ennek megfelelően tagjai két csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok tartoztak, akik a vár biztonságáért feleltek. Parancsolójuk a várnagy vagy porkoláb (castellanus) volt, aki a várat, de különösen a kaput meg a rabokat őrző katonák, darabontok és virrasztók, valamint esetleg a vár nehézfegyverkészletét gondozó pattantyúsok fölött rendelkezett. A másik csoportot azok alkották, akik az úr gazdaságában működtek a birtokigazgató (praefectus bonorum) vagy az uradalmi tiszttartó, más néven udvarbíró (provisor) irányítása alatt ispánként, sáfárként, kulcsárként, kasznárként, majorbéli cselédként, pásztorként vagy akár kenyérsütőként. Közéjük tartozhattak olyan mesteremberek is (például kőműves, gyertyacsináló, üveggyártó) akik nem a várban laktak, csak akkor mentek oda és kaptak fizetést, ha ott elvégezni való munka volt. Szintén a tiszttartó felügyelete alatt állt, és így gazdasági és szervezeti értelemben a várnéphez tartozott az uradalom nem várban lakó személyzete is: a majorok cselédsége, valamint a földek és nyájak gondviselői (pásztorok, erdészek, patakőrzők, csőszök és hasonlók).40 A három említett csoport vezetőit sorolta föl az 1542. évi (pozsonyi) országgyűlés 23. törvénycikke is, amely kimondta, hogy „a várak védelmére minden egyes várban nem szabad többet otthon hagyni, mint egy várnagyot (castellanus), egy tiszttartót (provisor) és még egy nemest a családok állapotához képest akár udvarmesterként (magister curiae) vagy más házi ügyek érdekében.”41 A negyedik csoportot, a hadnagy vagy kapitány által vezetett földesúri magánhadsereget a törvény azért nem említette, mert annak nyilván el kellett mennie a háborúba. 39Koltai: In: MURt 13-14. 40Bán: Batthyány-uradalmak 36-42.; Kenyeres: Végvárak 1361-1366.; Kenyeres: Kamarai uradalmak 47-57. 41CIH 1526-1608. 90.
