Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
Udvarok és hagyományok 21 Egyrészt ugyanis előfordult, hogy a dominusz és környezete változtatta tartózkodási helyét (mint például a középkor vándorló udvarai), másrészt az udvarhoz olyan „családtagok” is tartoztak, akik általában távolabb laktak, és csak alkalmanként jelentek meg az udvarnál. A „kibővített’ végül azt jelenti, hogy az udvar az igazi családtól eltérően, a dominusz személyétől és köztisztségétől függően politikai, közigazgatási, katonai, művelődési vagy vallási központ is lehetett, és ebből kifolyólag társadalmi szerepe, kommunikációs és szervezeti struktúrája jelentősen eltért más közrendű családokétól. Az udvarhoz tartozók egyaránt szolgálták a dominuszt személyes, családi és közéleti ügyeikben, jól példázva ezzel a közélet és magánélet közötti, a kora újkori európai társadalmakban csaknem mindenhol megfigyelhető átfedést.31 Mivel tehát az udvar a dominusz személyéhez kötődő és igazodó intézmény volt, összetétele hűen tükrözte a dominusz életkorát, családi körülményeit, közéleti állását, vele együtt nőtt és szűnt meg vagy öröklődött tovább. A főrendű úrfiak és kisasszonyok udvara velük egykorú fiatal fiúkból, illetve lányokból, valamint szüleik által kinevezett nevelőkből és vezetőkből állt. A felnőtt férfiak udvarában megjelentek a katonáskodó és politikai feladatokat ellátó szolgák. A házas asszonyok udvarában a gyermekek száma, kora és neme szerint változott a dajkák és szolgálók száma. Ha pedig az udvar feje meghalt, az udvar is hátrahagyott örökségéhez tartozott, amelyet azután az örökösök saját igényeik szerint formáltak át és olvasztottak be saját udvaraikba. A régebbi és újabb történetírásban az udvart sokszor nem mint az uralkodót körülvevő tágabb családot, hanem mint ellátását szolgáló ,kibővített házát” határozták meg.32 Egy-egy dominusznak valóban volt lakóhelye, tehát háza is, ezt azonban a középkori és koraújkori gyakorlatban, ha nem is mindig élesen, de különválasztották az udvartól. A XII. századi Angliában például megkülönböztették a „domus providentiae”-t a „domus magnificentiae”-től, ami világosan mutatja, hogy miről van szó. Az egyik az ellátást szolgálta, a másiknak viszont főként reprezentációs feladatai voltak.33 A középkor végi magyar királyok környezetében is elkülönült egymástól az udvar és az udvarnak otthont adó budai vár igazgatása.34 Az udvar 31Vö. Dewald: Nobility 122. 32L. pl. Winterling: Hof 17-18. 33Paravicini: Hofmodell 127. 34Kubinyi András: A királyi udvar élete a Jagelló-korban. In: Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged 1995. 309-335.: 312. = Alltag und Fest am ungarischen Königshof der Jagellonen 1490-1626. In: Alltag bei Hofe 197-215.: 202-205. L. még: Kubinyi: Udvarbíró 68-98.
