Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
I. "Őstől maradott jók". Udvarok és hagyományok
Udvarok és hagyományok 17 Ami az építészeti vonatkozást illeti, Magyarországon a XI. századtól curia-пак vagy curtis-n&k nevezték egyrészt a királyi udvar ellátására szolgáló, a várszervezettől elkülönülő, úgynevezett udvari szervezetet alkotó birtokok központjait, másrészt pedig a világi nagyurak osztatlan birtokközpontjait is. Ezek magyar nevének első előfordulásait a birtokhoz tartozó szolgálónépek egyikének, az udvarnokoknak névváltozatai őrizték meg latinosított formában („hudwordiensium”) vagy hely- és személynevekben („Odvory”, „Vdvary”). 1231-ben egy oklevélben már magyarul is megnevezték egy világi nagybirtok „udvorheF’-ét, amely egyben a birtokos lakhelye is volt. Ekkorra a királyi udvari szervezet annak eladonrányozása folytán már megszűnt, sőt a főúri udvarhelyek szerepét is egyre inkább a várak (palatium) vették át, amelynek következtében az udvar, illetve curia megmaradt a kisebb nemesi lakhelyek nevének, majd pedig így nevezték az egy telkes nemesek, sőt a XIII. század végére a jobbágytelkek belsőségét is.8 Az udvar második, tehát társadalmi-intézményi jelentéscsoportja az uralkodó vagy főúr környezetére, az uralkodót körülvevő személyek intézményesült csoportjára utal. A középkori Magyarországon udvar alatt elsősorban a királyi udvart értették (curia regia, aula regia), azonban a XIII. század végétől már használták a curia szót főúri udvarokra is.9 Amikor pedig egy XVI-XVII. századi főúr környezetében az ,.udvar népét” említették vagy azt, hogy valaki „az udvarnál” vagy „az udvarban” tartózkodik, akkor az udvar nem épületet jelentett, hanem testületet, a főúrnak és családjának a kíséretét, amely tartózkodási helyét, rezidenciáját akár időről-időre változtathatta is. Az udvar szó társadalmi-intézményi értelmű előfordulására magyarul az első példát az 1476 körül írt Szabács viadaláról szóló énekből ismerjük, méghozzá rögvest igei alakban is: „kyralnak odwaraban ... kyralnak ekessen odwarlany”.10 8A XI. századi királyi udvari szervezetről: Győrffy György: István király és műve. Bp. 1977. 233-248.; Kis P.: Szolgálónépek. - A „curia” jelentéséről: Bolla Ilona: A jobbágytelek kialakulásának kérdéséhez (A „curia” és „mansio” terminusok jelentésváltozása az Árpád-korban). Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio historica 3 (1961) 97-120.: 98-106.; Szövők Kornél. In: KMTL ‘udvarház’. 9Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. A középkori magyar arisztokrácia fejlődése. Bp. 1986. (Nemzet és emlékezet) 174-175.; Kurcz Agnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. 1988. 65-66. 10Imre Samu: A Szabács Viadala. Bp. 1958. 12. (Nyelvészeti tanulmányok IV), vö. TESz III. 1023. L. még: „w zyz eeletben múlt kywe ez vylagbol es Istennek zyne elet wdwarol”: Érdy-kódex 1524-1527. S. a. rend.: Volf György. Bp. 1877. (Nyelvemléktár IV-V) II. 442. 28. sor; vö. Kertész: Szállók 151.
