Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
Az UDVAR ÉPÍTETT KÖRNYEZETE 153 A szentgróti uradalom - legalábbis Batthyány jószágaihoz képest - kicsiny volt, csupán négy faluból és kisebb tartozékokból állott. A várat azonban a végvárrendszerben betöltött szerepe fontossá tette Batthyány Ádám számára. Ezért amikor 1655 januárjában Hagymási István elhunyt,95 Batthyány rögtön megtette a szükséges jogi és gyakorlati lépéseket megszerzésére. Egyik familiárisát, Szecsődi Istvánt küldte Szentgrótra, hogy „szolgálatunkat mondja Kegyelmed Hagymásiné asszonyomnak”, és vegye át a vár irányítását, de „az asszonynak injuriája [sérelme] semmiben ne legyen, sőt ha kívántatik, ura testének letétekben és egyéb dolgaiban biztató szót adjon, és segétséggel is legyen neki”.96 Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Batthyány Ádám levéltárában fönnmaradt „Hagymási uram epitaphiumja” is, amelynek szerzője Szentgrót földjét szólaltatta meg: „Adta Isten nekem, amikor akarta / ki az ő szent nevét mindenkor áldotta / Nyugodalma helyit mert itten kívánta.” 97 Hagymásit azonban csak hónapok múlva temették el, és nem Szentgróton, hanem 1655. szeptember 13-án reggel a szentgróti várban tartott szertartás után a család szokásos kegyúri temetőhelyére, a türjei prépostsági templomba vitték holttestét.98 Eközben Batthyány Ádám már azon igyekezett, hogy a birtokot jogilag is biztosítsa magának. A megegyezés szerinti 6000 forintot nem tudta kifizetni, ezért helyette 1656. június 1-én a rohonci uradalomhoz tartozó Felsőcsatár felét engedte át zálogba Hagymásinénak (és megígérte, hogy a falu másik felét Hagymásinéval közösen fogják kiváltani Gorup Jánostól).99 Ezután új királyi adományt kért Szentgrótra, amelyet 1656. november 24-én kapott meg,100 és végül arra is volt gondja, hogy a megüresedett szentgróti kapitányságot kisebbik fia, a grazi jezsuita iskolát koptató 17 éves Pál szá9jHagymási Istvánná Kisfaludy Borbála 1655. jan. 15-én (pénteken) Szentgrótról azt írta B. Á-nak, hogy férje „az estve hétfőn” halt meg (MOL P 1314. n° 18083.). Az aug. 22- én kelt temetési meghívó levélben viszont jan. 24-ét nevezte meg halála napjának (MÓL P 1314. n° 18089.). 96„Memoriale pro Domino Stephano Szecződi”, [1655]: MOL P 1322. Tiszt. n° 133. f. 419. - 1656. szept 14-én összeírták „az szengróti várhoz tartozandó jobbágyokat” (MÓL P 1313. AA Aim. 3. Lad. 7. n° 6.; MOL P 1322. Urb., Kisebb összeírások n° 145.). 97„Hagymási uram epitaphiumja”: MOL P 1313. Kéziratok 267. cs. 5. cím, f. 388. 98Hagymási Istvánná Kisfaludy Borbála levele B. Á-nak, 1655. aug. 22.: MOL P 1314. n° 18089.; Vándor: Szentgrót 66. "MOL P 1313. Pátensek. n° 137. 100ÖStA HKA HFU Rote Nr. 199. Konv. 1656. nov. ff. 116-123.
