Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
154 ,MlND AZ VÁRAKAT, S MIND AZ TARTOMÁNYIT’ mára szerezze meg, akinek az Udvari Kamara visszamenőleg, 1656. július 29-től utalt ki fizetést.101 A szentgróti birtokszerzés azonban nem volt gond nélküli, mivel a Hagymási család leányági rokonai sérelmesnek tartották. Ezért 1657 során Nádasdy Ferenc országbíró előtt Batthyány megegyezett a Hagymásileszármazottakkal, hogy 1658 karácsonyáig kifizet számukra 9000 forintot, azok pedig cserében „mindennemű jussokat és vérségek szerént való igazságokat, az mi Szentgrót várához ... volt avagy lehetett volna, cedálják és transferálják gróf Bottiani Ádám uramra.”102 A jelentős összeg ellenére maradtak olyan rokonok, akik a szerződéssel nem értettek egyet, mert az 1659. évi országgyűlésre fölterjesztett gravamens.к között a Hagymási család leányági leszármazottainak sérelme is szerepelt. A rendek kérték a királyt, hogy törvényben semmisítse meg a Batthyány Ádám és Hagymási János között létrejött szerződést.103 A felterjesztésből azonban nem született törvény, így Szentgrót vára továbbra is a Batthyány családé maradt, méghozzá Batthyány Ádám kisebbik fiáé, Pálé, akit apja 1658-ban kelt végrendelete tett a vár és az uradalom kizárólagos örökösévé.104 Batthyány Ádámnak az oszmán hódoltság területén is voltak birtokai, amelyek részben a Batthyány család ősi, Fejér megyei javaiból származtak (Polgárdi, Battyán, Enying, Mezőkomárom), részben pedig a Széchy-Poppel örökséghez tartoztak (Bicske, Mány).105 Ezek igazgatását Batthyány mindig egy Veszprémben lakó familiárisára bízta. 1628-tól Komornik István, 1640- től Vámos (más néven Kosa) István, 1645-től Csáktornyái István és 1649-től Szily Gergely voltak hódoltsági birtokainak tiszttartói, akiket a helyzettől függően neveztek „veszprémi gondviselőnek”, esetleg a „somogyi jószág”, a „sármelléki jószág” vagy a „Balaton melléki jószágok” gondviselőjének.106 101B. A. kérvénye, 1656. okt. 2.: ÖStA HKA HFU Rote Nr. 199. Konv. 1656. okt. ff. 1-2. Utasítás a fizetés kiutalásáról: uo., Konv. 1656. nov., föl. 17-18. 102B. Á. és a Hagymási-örökösök megegyezése Szentgrót uradalmáról, [1657]: ÖStA HHStA Familienarchiv Csáky, Fasc. 104. Fasc. 285. 103BÉRENGER: Gravamina 213. 104BÁVégr n° 8. 105 Jene« Károly: Iratok Fejér megye török hódoltságkori történetéhez. FMTÉ 6 (1972) 171-209.; Balázs László-Degré Alajos: Bicske. In: FMTÉ 14 (1980) 169-291.: 182-187.; Farkas Gábor. Mány. FMTÉ 21 (1990) 125-175.: 127-128.; Degré Alajos: Enying. FMTÉ 16 (1985) 7-68.: 9-10.; Kállay István: Battyán múltja a Rákóczi szabadságharc leveréséig. In: Előadások Szabadbattyán község történetéből. Székesfehérvár 1989 (Fejér megyei Levéltár közleményei 6) 6-18.: 8-9.; Dani Lukács: Mezőkomárom. FMTÉ 22 (1991) 101- 128.: 102-103. 106Konvkv I. 75.; Konvkv II. 8.; BÁFF.; VeML VeKH Protocollum, 1. k. 1635. nov. 19., 1643. júl. 21., 1649. márc. 3.; Szakály: Magyar intézmények 164—166., 188.
