Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
152 ,MlND AZ VÁRAKAT, S MIND AZ TARTOMÁNYIT teremtett volna lehetőséget. 1648/1649-ben a vázsonykői Horvát (Tuskanic) család kihaltával a koronára szállott nagyvázsonyi uradalom megszerzését fontolgatta, de végül elállt tőle,87 és 1654-ben inkább Hagymási István ajánlatát fogadta el, aki „meggondolván és tekéntvén eleitűi fogvást gróf Batthyány Adám uram őnagysága hozzá való grátiáját” 6000 forintért eladta neki szentgróti várát, azzal a föltétellel hogy az csak Hagymási halála után jut „jure perpetuo őnagyságának és maradékinak” birtokába. A vasvári káptalan által hitelesített szerződés kikötötte, hogy Hagymási István özvegye, Kisfaludy Borbála a vár majdani átadásakor „minden ingóeszközt s marhát . . . elvitet hessen”.88 Hagymási István testvére, János 1637-től 1639-ig Batthyány Adám continuus udvari főembere volt öt szolgájával. Az 1639. évi prebendajegyzék szerint szolgái egyike inas volt.89 Urának „hozzá való grátiáját” azért is érezhette, mert Batthyány 1639-ben királyi kegyelmet szerzett neki egy emberölési ügyben.90 Úgy látszik egyébként, hogy máskor is hirtelen haragú és erőszakos ember volt. Santich Mátyás türjei prépostnak több jobbágyát is megverette, 1639-ben egy ilyen ügy bírósági tárgyalásán pedig magát a prépostot is megfenyegette.91 A következő évben az udvariak körében népszerűtlen Nagymihályi Dénes domonkos udvari lelkészt is „meg akarta vagdalni”.92 Valószínűleg ilyen ügyek miatt távozott Batthyány Adám szolgálatából is. Ugyanakkor többször bátran harcolt a törökök ellen. 1632-ben elhurcolt foglyokat szabadított ki Őriszentpéternél, és 1645 körül harc közben esett el Kanizsa közelében.93 Hagymási István és János 1643-ban osztották föl egymás között birtokukat, és megegyezésük alapján a végvárnak számító szentgróti váruk kapitányi tisztségét továbbra is István tölthette be.94 87Lukcsics Pál: Kinizsyné Magyar Benigna örökösei. Turul 48 (1934) 3-4. sz. 66-75.: 73. 88VaML VaKH Protocolla, 36. kötet p. 129.; Vándor: Szentgrót 63.; Bán: Batthyányuradalmak 24.; Kovács: Tűrje 80-81. 89Konvkv I. 29. PrebkvNú 1638-1639. 90MOL A 57. 9. kötet, pp. 224-225. - ,Jlagymási uramnak megadta őfelsége kegyelmesen az gratiát, mindazaltal suadealhat Kegyelmed neki, hogy az megholt ember atyjafiainak valami 200 f. adjon”: Pálffy Pál levele B. Á-nak, 1636. márc. 26.: MOL P 1314. n° 35285. 91 Kovács: Tűrje 74. 92Nagymihályi Dénes István levele B. Á-nak, Győr, 1640. márc. 27.: Iványi: Dominikánus levelek 54-56. n° 22. 93Nagy Iván V. 17. 94VaML VaKH Protocolla 32. kötet p. 128.
