Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
AZ UDVAR ÉPÍTETT KÖRNYEZETE 133 A megegyezés tehát nem szólt Poppel Éva saját hozományként kapott birtokairól, amelyek tulajdonjoga bonyolultan alakult, mivel ezekre a Széchy család is igényt tartott. A Széchyek és a Lobkovicz Poppel család között 1591-ben létrejött megegyezést Széchy Tamás nem tartotta be, így a birtokok sorsát csupán az 1626-ban történt újabb megegyezés rendezte. Ennek értelmében a felsőlendvai uradalom déli, Muraszombathoz tartozó részét a Poppel lányok a Széchyekkel falvanként fölosztva birtokolták. A muraszombati kastély is a Széchyeknek jutott, ezért a Poppelek birtokrészét a szomszédos Rakicsányból (más néven Alsó-Muraszombatból) irányították.5 Dobra, Szentgotthárd és a kemenesaljai birtok azonban kizárólag a négy Poppel lány: Éva (Batthyány Ferencné), Catharina (Henrich Kurzbach felesége), Magdalena (Johann Rudolf Trcka felesége) és Sabina (Philipp Sohn felesége) birtoka lett. Eleinte bátyjuknak, Poppel Jánosnak is volt része benne, de ő 1614-ben örökös nélkül meghalt.6 Mivel a Poppel lányok közül hárman nem Magyarországon éltek, abban állapodtak meg, hogy a dobrai, rakicsányi, szentgotthárdi és kemenesaljai birtokot Éva kezelje. Sőt, 1632- ben Poppel Éva megszerezte nővérének, Catharinának, Heinrich Kurzbach feleségének dobrai és muraszombati részeit is.7 (Lehetséges, hogy ez valamiféle csereszerződés volt, mert Poppel Éva már 1610-ben Kurzbachnéra bízta minden csehországi birtokát „a Cseh Királyságban és Morvaország határain mindenfelé uralkodó háborús zűrzavar és más jogos okok miatt.”8) A fenti helyzettel Batthyány Ádám, úgy látszik, főként két ponton volt elégedetlen. Egyrészt szerette volna, ha a dédapja és apja által kialakított birtokkomplexum egyben marad, tehát Szalónak is az ő kezébe kerül. Ennek egyébként gazdasági oka is volt, hiszen a rohonc-szalónaki kettős uradalom rohonci része nem volt elég az esetleg ott tartózkodó udvar ellátására.9 5„Rakicsány aliter Alsó Muraszombat”: A körmendi, dobrai és muraszombati uradalmak urbáriuma, 1635-1642: MOL P 1322. Urb. n° 55. - A rakicsányi számtartók levelezéséről: Sebjanic Franc: Batthyánische Herrschaft im Übermurgebiet und Südburgenland im Zeichen der Türkeneinfälle vom Ende des 16. bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts. In: Kleinlandschaft II. 155-162. 6A birtokjogok áttekintése: MOL P 1313. Gen. 149. cs. f. 196.; Zimänyi: BLRep 12.; Károly: Fejér vármegye III. 214. 7MOL P 1313. Gen. 149. cs. f. 196. 8„propter vigentes passim in Bohemie regno, et finibus Morvaiae, bellorum tumultus, tum etiam aliis rationabilibus de causis”: Thurzó György nádor oklevele, Rohonc, 1610. júl. 18.: MOL P 1320. 1/c. cs. f. 5. 9„az rohonci vidék nem elégséges az atyámfia eltartására”: „Memoriale, az minemőt Franczicz uramnak és [Zvonarics] György deák uramnak adtunk, mikor Szalónakot visszafoglaltuk,” 1636. dec. 1.: Inkv 225.; MOL P 1322. Instr. n° 85.,snivel az itten való [rohonci] tartomány nem győzi el az ide való fahordást, ... úgy rendeltük vala, hogy az atyámfia [B. Ádámné] házaiban az Németségrűl hozzanak hasogatott fát minden héten egynihány
