Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete
132 ,MlND AZ VÁRAKAT, S MIND AZ TARTOMÁNYIT’ megőrizte azokat a sérelmeket, amelyek okkal vagy ok nélkül veszekedések és gyanúsítgatások tárgyát alkották: a doktor átengedése, egy adománylevél eltűnése, az étekfogók kártevése. Míg Poppel Éva azt panaszolta, hogy fia szőlőket, ingóságokat, tizedbérleteket, vámokat vett el tőle,2 addig Ádám azt sérelmezte, hogy anyja vagyonából túl sokat juttat lányainak és férjeiknek. A viták lényege azonban nem ezekről az apró ügyekről, hanem a hatalmas Batthyány-birtokegyüttes újraelosztásáról szólt. A rohonci és szalónaki tranzakciók Az 1629. évi egyezség alapján ugyan Batthyány Ádám már megkapta apai öröksége tekintélyes részét, de nem az egészet. Ezért 1632. június 29- én, Rohoncon Esterházy Miklós nádor és Aszalay István nádori titkár előtt újból megegyezett anyjával a birtokok fölosztásáról. A „transactio” szerint Poppel Évának 1632 karácsonyáig át kellett adnia fiának a gerebeni várat és mindazon részeket, amelyeket Németújváron birtokolt. Ugyanakkor az özvegy megtarthatta Szalónakot, és megkapta zálogba a torniscsai birtokot 4000 forintos kiváltási áron, továbbá az ő védelmére került be a megegyezésbe két pont, mely szerint szabadon birtokolhatja rohonci szőlőit, valamint elviheti németújvári és rohonci ingóságait.3 Bár az írott megegyezésben nem szerepelt, de valószínűleg Körmend is ekkor került teljesen Batthyány Ádám birtokába. Poppel Évának több jogcíme is lehetett arra, hogy elhunyt férje birtokai közül Szalónak és Torniscsa is kezén maradjon. A törvény szerint Batthyány Ádámnak ugyanis gondoskodnia kellett anyja méltó özvegyi lakhelyéről és húgai kiházasításáról, azaz hozományukról, bár utóbbit általában készpénzben igyekeztek kiadni, úgy, hogy a családi birtoktest ne sérüljön. Viszont úgy látszik, hogy Torniscsát nem a fönti címeken, hanem készpénzért, zálogként kapta meg, mert 1633. január 6-án Rakicsányból kelt levelében arra panaszkodott, hogy a zálogösszeget (itt 4000 tallért említ) csak Muraszombat környéki jobbágytelkeinek zálogba adásával tudta előteremteni, ráadásul a birtok átadása előtt Ádám elhajtatta a marhákat, és eladatta a gabonát, pedig neki éppen azért van szüksége Torniscsára, mert „mindennapi kenyerem nincsen Szalónakon.”4 2Takáts: Zrínyi Miklós nevelőanyja 129-141 passim; Poppel Éva levelezése 111-232 passim. 3MOL P 1313. AA. Almárium I. Lad. 8. n° 142. Vő. Zimányi: Rohonc-Szalónak 20. 4P. É. levele B. Á-nak, Rakicsány, 1632[! 1633]. jan. 6.: MLk I. 236-237. n° 166.
