Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Lukácsi Zoltán: Hany Istók az írott források tükrében
Hány Istók az írott források tükrében 319 conditione kifejezést használja, nem lényeges, hiszen mindkettő ugyanazt jelenti. Hogy felcseréli a 8-as számot és az annorum szót, csupán stilisztikai kérdés. Az, hogy eltéveszti a keresztapa nevét, csak figyelmetlenség. Ám amikor a megtalálás helyéhez ér, ezt írja: repertus in Sylva Eger. Vagyis az Eger erdőben találták. Ám az Eger szót kihúzza, marad a Sylva, a nyelvtanilag helyes „erdőben” alak. Mit jelenthet ez? A másoló igyekezett az anyakönyvi bejegyzést szóról szóra lemásolni, ez nagyjából sikerült is. Amikor a megtalálás helyéhez ért, automatikusan leírta azt a változatot, ahogy ő tudta, ahogy nyilván közszájon forgott: hogy Istókot az Eger erdőben találták. Amikor visszapillantott a másolandó szövegre, látta azonban, hogy az Eger szó az eredetiben nem szerepel, ezért kihúzta, s marad a Sylva. az erdő szó, vagyis nem az anyakönyvben található eredeti Sylvia alak. Ez tehát inkább Istók szárazföldi, erdőben való megtalálása felé billenti a mérleget, és nem a közismert vízből való kifogás felé.31 Zsebedics József nem tart lehetetlennek egy áthidaló megoldást: a halászok az erdőben bukkantak Istókra, aki menekülni próbálván vízbe vetette magát, és végül itt fogták el. így egyszerre lenne igaz az erdei és vízi megtalálás. Ez a szöveg felveti a megtalálás időpontjának kérdését is. A keresztelés március 17-én történt, ez 1749-ben hétfői nap volt. De mikor fogták meg Istókot? Mert szinte biztos, hogy nem azon a napon. Bizonyos források 15-ét jelölnek, ez nem hihetetlen.32 Szombaton megfogták és a várba hozták, vasárnap - munkaszüneti nap lévén - az egész város megcsodálta, talán a plébános úr is, akinek eszébe jutott, hogy meg kéne keresztelni. Keresett neki keresztszülőket, és hétfőn megtörtént a keresztelő. Itt azonban két személyi kérdést is tisztáznunk kell: ki volt a keresztelő pap, és kik voltak a keresztszülők? Az első kérdésre a szakirodalom eddig egyöntetű válasza az volt, hogy Orosz Mátyás, aki 1727 és 1749 között volt a város plébánosa. Ez azonban lehetetlen, hiszen a kapuvári elhunytak anyakönyvének II. kötete szerint Orosz Mátyás plébános 52 éves korában már január 21-én meghalt, így márciusban nem keresztelhette Istókot. Ezt a feladatot az akkor újonnan Kapuvárra került plébános, Szerencse Mihály végezte el, aki aztán - az ugyancsak közkézen forgó 1761-es évvel ellentétben - 1764. november 23-án bekövetkezett haláláig működött a városban.33 A keresztszülők kérdését a legújabb kutatások sem döntötték el.34 Reméljük, hogy egyszer majd levéltári adatokkal lehet tisztázni ezt a problémát. A két név titokzatos: a Hochsinger és Mezner/Meznerin nevekről azonnal érezzük, hogy nem kapuvári nevek. Végignézve a halottak anyakönyvét az esemény után 60 évig azt tapasztaljuk: egyetlen egyszer sem szerepel hasonló név. Míg a ma is jellegzetes kapuvári nevek (Bársony, Cserpes, Ézsöl, Preklet, Sipőcz, Varga) garmadával fordul elő, ez a két név egyszeri előfordulás az anyakönyvekben. Dominkovits Péter ba-31Zerpák Antal is úgy tudja már említett írásában, hogy a „Silvia” az Eger erdőt jelenti, ahol a „Király- vagy Harcsató van”. 32Kiss János: Ifjúság barátja. II. Bp. 1816. 229—230. A Pallas-lexikon is március 15-i megtalálást említi (IV. 493). Honti Pál 16-át tartja valószínűnek (Honti i. m. 5.). De hogy milyen forrás alapján teszik ezt, nem tudjuk. 33Kapuvári meghaltak anyakönyve II. 73. 34Zsebedics: Kapuvár 22., 34.
