Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Lukácsi Zoltán: Hany Istók az írott források tükrében
Hány Istók az írott források tükrében 311 „N/otaJ Bfene] die 17 [martii] Baptisatuf ejt Conditionate puer demens repertus in Sylvia Stephanus circiter Annorum 8 Cujus Patrini Michael Hoch finger et Anna Maria Meznerin.” Az én fordításomban, amelyet egyáltalán nem tartok tökéletesnek - s a későbbiekben fel is hívom a figyelmet a nehézségekre a keresztelési bejegyzés mai magyar nyelven így hangzik: „Megjegyzendő: 17-én [márciusban] feltételesen megkereszteltetett egy körülbelül 8 éves, az erdőben talált fogyatékos fiú, István, akinek a keresztszülei Hochsinger Mihály és Meznerin Anna Mária.” A bejegyzésnek szinte minden szava kérdések sorát veti fel. Lássuk a problémákat: A szöveg puer demens-ről beszél, amit én fogyatékos fiúnak fordítottam. Vajon milyen értelemben vélték fogyatékosnak Istókot a kortársak? (A demenda ma is közkeletű pszichológiai fogalom.9 Ma inkább az időskori elbutulás számtalan fajtája kapcsán használják. De az orvostudomány a fiatalabb korúakkal kapcsolatban ismeri a demenda praecox ugyancsak nagyon összetett betegségkörét is.) A mai fogalmakat nem vetíthetjük vissza a 18. század közepére, da az biztos, hogy ezt a szót akkor is, ma is a szellemi sérültekre alkalmazták, és nem a testi fogyatékosokra. Pápai Páriz Ferenc (1649-1716) kiváló latin szótárának (Lőcse 1708) javított kiadása 1767-ben jelent meg, tehát nagyjából éppen azt a nyelvhasználati állapotot tükrözi, amelyet Hány Istók megtalálásakor alkalmaztak Magyarországon. A „demens” szó jelentése e szerint esztelen, bolond. Elsőként tehát azt kell leszögeznünk, hogy Istók megtalálásakor nem látszott testileg fogyatékosnak. A róla szóló későbbi leírások, amelyek az ujjai közti úszóhártyáról,10 a normálisnál kétszer hosszabb kéz- és lábujjakról, porcszerű tarajról, pikkelyes bőrről, hosszú fülekről és feltűnően széles szájról, hosszú fogakról beszélnek, sőt arról, hogy félig hal-félig ember volt,11 minden bizonnyal a legendák világába száműzhetők. Igaz, teljességgel nem zárható ki valamiféle fejlődési rendellenesség, úszóhártya-szerű bőrfelesleg (pterigium), esetleg a pikkelyes bőr (ichtiózis) vagy a pikkelysömör (pszoriázis) jelenléte, amit abban a korban halpikkelynek véltek. De ha feltűnő testi elváltozása lett volna Istóknak, a plébános biztosan más szót, mondjuk a deformis-1 használta volna. Ha púpos lett volna, akkor a tuberosus-1, ha sánta, a claudus-1, ha törpe a pumilus-1. A debilis szót egyaránt használták testi és szellemi fogyatékosokra, a „demens” szó használata viszont nagyon árulkodó: Istókot bolondnak tartották. Nagy valószínűség szerint nem volt testi fogyatékos.12 9Straub F. Brúnó (főszerk.): Biológiai Lexikon. I. Bp. 444.; Dr. Harry Jetiinek (főszerk.): Egészségügyi ABC. Bp. 1970. 119. 10Révai Nagy Lexikona. IV. Bp. 1913. 493. Faragó Sándor megállapítja, hogy az úszóhártyák csak az 1816 után megjelenő művekben bukkannak fel (Faragó: Hány Istók 11.). 11Pallas Nagy Lexikona. VIII. Bp. 1894. 661. 12Tóth Béla „mikrokefalosznak” gondolja, Missuray-Krúg szerint is ..kétségtelenül torzszülött volt” (Missuray-Krúg: Hány Istók 55.). Ráth-Végh István pedig azt valószínűsítette, hogy szörnyszülött („monstrum”) lehetett (Ráth-Végh: Tarka 487.).
