Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Lukácsi Zoltán: Hany Istók az írott források tükrében
312 Lukácsi Zoltán De valóban bolond, szellemi sérült, „szerencsétlen eszelős” volt-e?13 Nem egyszerűen csak arról van-e szó, hogy bolondnak tartották, amiért 8 éves körüli létére nem tudott beszélni; valószínűleg nem, vagy nem mindig járt felegyenesedetten; mivel a viselkedése, étkezési szokásai eltértek a normálistól? Fel kell vetnünk azt a lehetőséget is, hogy Istók egyáltalán nem volt fogyatékos (szellemileg sem), egyszerűen csak a szocializáltság hiányát vélték esztelenségnek. Ezt csak erősítette meztelensége, és minden bizonnyal ápolatlan, vad és taszító megjelenése. Mivel nem emberi társadalomból került Kapuvárra, magatartásából hiányzott számos olyan dolog, amelybe egy emberi közösségben élő gyermek észrevétlenül és természetesen nő bele. Mivel az ő életéből ezek hiányoztak, egyszerűen bolondnak vélték, pedig lehetséges, hogy ha emberi társadalomban nevelkedik, teljesen átlagos és normális gyerek lehetett volna. Ugyanakkor mégsem zárhatjuk ki a szellemi fogyatékosságot, talán ennek köze van a vadonba kerüléséhez is - de erről a későbbiekben szólunk. Még néhány szót a beszédkészségről. Az Istókról szóló későbbi beszámolók mind megegyeznek abban, hogy nem tudott beszélni. A beszéd elsajátításának képtelensége ugyancsak utalhatna fogyatékosságra, ám Istók életkora itt különösen elgondolkodtató. A mai tudomány pontosan 8 év körül határozza meg azt a kort, amíg a beszéd elsajátítható. Magyarán egy teljesen egészséges, mind beszédszervileg, mind értelemileg ép gyermek sem képes már rendesen a beszéd megtanulására, ha valamilyen oknál fogva ezt nem sajátíthatta el 8 éves koráig. A beszéd hiánya sem utal tehát Istóknál egyértelműen fogyatékosságra, hiszen egy akármilyen kiváló képességű gyermek sem tanulna meg beszélni, ha 8 éves koráig nem tanítják meg. Kései és bizonytalan hitelességű feljegyzések szerint rövid kapuvári tartózkodása alatt néhány szót ugyan megtanult, de inkább csak berregett, és sosem tanult meg folyamatosan beszélni. Ez a hagyomány mindenestre hihetően hangzik. Istók fogyatékosságának problémaköréhez szorosan kapcsolódik a feltételes keresztség ténye is. Feltételes keresztségben a régi egyházjog szerint általában kétféle esetben lehet valakit részesíteni. Egyrészt ha nem biztos, hogy az illető emberi lénynek tekinthető, másrészt ha kétség merül fel: vajon nem volt-e már megkeresztelve?14 Miért részesült Istók a feltételes keresztségben? Egyesek felfogása szerint - ők azok, akik ténynek veszik Istók testi torzulásait - azért, mert a plébános és a kapuváriak sem voltak biztosak abban, hogy egyáltalán embernek tekinthető-e. Bár ezt a magyarázatot sem vethetjük el teljesen, pontosan a keresztelési bejegyzés látszik ezt cáfolni, amely (ha demensnek is írja), de azért egyértelműen 8 év körüli fiúgyereknek tekinti. Tehát azt kell mondanunk: a keresztelő pap számára nem volt kétséges, hogy ez a gyerek igenis emberi lény - ha ugyan fogyatékosnak 13Faragó: Hány Istók 20. 14A katolikus kánoni jog kodifikálása csak 1917-ben történt meg. Ennek paragrafusait tehát nem vetíthetjük vissza a 18. századra, hiszen a jogszokások az egyes vidékeken eltérőek voltak. Ugyanakkor a Kódex szemlélete némi támpontul szolgál a korábbi katolikus gyakorlatra nézve. Az 1917-es Codex Iuris Canonici 748. Kánona szerint a szörnyszülötteket mindig meg kell keresztelni, ha bizonytalan, hogy emberi lény-e, feltételesen. A 749. Kánon előírja, hogy a kitett és megtalált gyerekeket, ha szorgalmas nyomozással sem győződtek meg arról, hogy meg van-e keresztelve, feltételesen meg kell keresztelni. Hány Istókra vélhetőleg inkább ez utóbbi elvet alkalmazta a plébános.
