Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Dominkovits Péter: Javadalmak - javadalmasok - patrónusok. Adatok és szempontok Sopron szabad királyi város egyháztörténetének, várospolitikájának a kutatásához, a 17. század első feléből
98 Dominkovits Péter veszprémi püspök (1640-1644) kapta meg, aki azt június 15-i levelében megköszönte, de arról augusztus elsején Szelepcsényi György választott Csanádi püspök javára lemondott.119 A javadalomszerző és az indigenatus A már említett 1647:98. te. nem csak a katolikus egyházi felső- és középrétegek méltóság és javadalomhalmozását tiltotta (l.§), hanem a beneficiumok idegeneknek történő adományozását is kizárta (3.§).120 Az új szabályozás a határ menti Sopron várost is érintette. A térség alsópapságához tartozó Ströbele esete viszonylag csendesebb ügyet jelentett. A magisztrátus még 1635. február 23-i tanácsülésén tárgyalta, hogy az uralkodó, III. Ferdinánd ajánlására a város beneficiumot adott Johann Ströbele rákosi plébánosnak (Pfarrherr von Groißbach), aki azt kötelezvénye szerint február 2-án már átvette, az utána járó szolgálatok megtartását, a javadalom jó karban tartását megígérte.121 Minthogy az időközben feketevárosi plébánosi szolgálatot végző Ströbele rezidenciáját Ausztriába tette át, halálát követően Draskovich György püspök az 1647:98. tc-re hivatkozva felhívta a város figyelmét arra, hogy a beneficium nem honos személy számára a továbbiakban nem adományozható, sőt, azt egy ideje már a plébános is törvényellenesen bírta. Ugyancsak erre a törvényre hivatkozva ajánlotta a Magyar Kamara elnöke, Lippay Gáspár (1646-1652) e beneficiumra Andreas Melinger mosoni esperest, nezsideri plébánost.122 Ströbele eseténél határozottabb városi állásfoglalást kívánt a bécsi Stephansdom papjának, Johannes Baptista Melchior de Zuannának az esete. A bécsi kanonokot, a bécsi püspök káplánját, apostoli protonotariust 1635 novemberében nem csak Antonius bécsi püspök, hanem maga az uralkodó, II. Ferdinánd, valamint Sennyey István kancellár is soproni beneficiumra javasolta. Cseppet sem mellékesen maga a kandidált pedig a városvezető elit egy meghatározó családjával, a polgármesteri, városbírói széket betöltő Zuannával (Zuana) állt szoros rokoni kapcsolatban. E tényezők mellett nem csodálható, hogy az Ivánczy János nagyprépost és Sennyey István győri püspök és kancellár által is birtokolt Szent Erzsébet beneficiumot, a város egyik legjelentősebb javadalmát kapta meg és vette át.123 Az indigenatusról szóló törvénycikk meghozatalát követően, 1647 június elején, a magisztrátust több irányból is arra akarták kötelezni, hogy Zuannától vegye egykori javadalmát kapta meg, de Draskovich püspök nem akarta ebben megerősíteni. Uo. fasc. 6. nr. 361/13.; fasc. 12. nr. 376/73. 119Lippay támogató levele 1643. június 21-én kelt, Bosnyák köszönőlevele (1643. június 15.) után. Nem kizárható, hogy a két főpap ez ügyben már korábban egyeztetett egymással . GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 1. nr. 91-92.; fasc. 6. nr. 361/15.; fasc. 12. nr. 376/74., Pfeiffer: Veszprémi 19. 120Magyar Törvénytár 1608-1657. évi törvényezikkek. Szerk.: Márkus Dezső. Ford., jegyz.: Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen. Bp. 1900. 488-489. 121 GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 13. nr. 380/22., uo. vol. Prot. Sen. 1635., 13. 122GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 6. nr. 361/17., 361/31., Fallenbüchl: Tisztségviselők 178. 123GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 1. nr. 16., nr. 76.; fasc. 2. nr. 111.; fasc. 12. nr. 376/70.; fasc. 13. nr. 380/14., 380/24. A kiterjedt családra: Házi: Polgárcsaládok nr. 12.068—12.078.
