Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Dominkovits Péter: Javadalmak - javadalmasok - patrónusok. Adatok és szempontok Sopron szabad királyi város egyháztörténetének, várospolitikájának a kutatásához, a 17. század első feléből
96 Dominkovits Péter néki azt oda is adományozta.106 (Draskovich lépése újabb konfliktusokat generált, a beneficium betöltését elodázta.) Hasonlóképpen a vármegyei nemesi elit jelzett karrierjét illusztrálhatja a felsőkáldi Káldy család esete is. Felsőkáldi Káldy Ferenc 1618-ban Vas vármegye dicatora, 1632-ben már Vas vármegye egyik alispáni hivatalát viselte, melyet 1636. szeptember 25-i lemondásáig betöltött. Bár hivatali karrierjében a vármegyei hivatalok keveredtek a katonai pozíciókkal, valójában ez utóbbi volt a domináns. Alispáni tisztével párhuzamosan, 1628-1637 között II. Ferdinánd király pápai alkapitánya, majd 1637-től 1648. május 29-én bekövetkezett haláláig Batthyány (I.) Ádám dunántúli főkapitány helyettesének posztját töltötte be; a főúr hű, vezető familiárisa volt.107 Fivére, a Batthyány család támogatását is élvező, 1623-1638 között soproni városplébánosként szolgáló Káldy Mihály esete a szakirodalmi feldolgozás révén az előzőnél jóval ismertebb.108 Ugyanakkor Káldy Mihály 1638. évi, Pápa végvárvárosban bekövetkezett halála után a megüresedett beneficiuma elnyerésére érdemes egy pillantást vetni. A győri és a veszprémi egyházi középréteg két ismert személye jelent meg a pályázók között. Egyikük Folnay Ferenc vasvári olvasókanonok, szombathelyi plébános volt. Őt e javadalom elnyerésében a vasvári társaskáptalan kommendálása mellett a régió több meghatározó főrendjének (Batthyány [II.| Ádám dunántúli főkapitány, a fiatal Nádasdy [III.] Ferenc, Vas vármegye főispánja, Erdődy György) a támogatása is megerősíthette. A másik fél pedig a korszak jeles birtokszerzője Gorup Ferenc veszprémi prépost, választott növi püspök, akit - minden bizonnyal fivére, a győri püspöki familiárisok sorába tartozó Gorup János szombathelyi ügyvéd segítsége révén - Draskovich György püspök is támogatott, sőt a beneficiumot egyházfői autoritásánál fogva 1641. március 5-én néki is adományozta, amibe végül a magisztrátus is beleegyezett.109 (Minden bizonnyal az esélytelenek között tartották számon a győri német káplán, Laurentius Jacobi folyamodását, aki tanulmányai finanszírozásának a segítésére kérte e beneficiumot.110) Folnay neve már 106GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 1. nr. 93. Bécs, 1643. nov. 4., Lad. L. fasc. 10. nr. 374/99. s. d., Draskovich ajánlása, majd Vlahovits obligatioja: uo. fasc. 12. nr. 376/71. Rákos, 1643. dec. 3.; uo. fasc. 13. nr. 380/25. 1643. dec. 23. Magyari későbbi folyamodása: uo. fasc. 11. nr. 375/78. Győr, 1644. okt. 12. 107 Dominkovits Péter-. Egy 17. századi Vas vármegyei alispán: felsőkáldi Káldy Péter. In: Mayer László-Tilcsik György (szerk.): Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában. Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára. Szombathely 2003. 185-189., Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. TSz 39 (1997) 2. sz. 269-270. 108Bán: Sopron 153-168. 109GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 1. nr. 85.; fasc. 6. nr. 361/12.; fasc. 8. nr. 369/58.; fasc. 11. nr. 375/80. Gorup a beneficiumot rossz állapotúnak tartotta, megépítését megfogadta: Lad. L. fasc. 11. nr. 375/75. A Varasd vármegyéből származó Gorup fivérek - a Varasd vármegyei alispáni hivatalt viselő György, a Vas vármegyei nemesi és szombathelyi mezővárosi elitben egyaránt otthonosan mozgó János, a szombathelyi ügyvéd, és a veszprémi és győri egyházmegye egyházi középrétegeinek elitjébe tartozó Ferenc - életútja az egykori vármegyei nemesi elit mozgástereinek több ágát egy családba sűrítve mutatja. L.: Dominkovits Péter. Főúri familiáris - jogtudó értelmiség - mezővárosi polgár? Adatok és kérdések egy 17. századi ügyvéd, Gorup János életútjához. In: Sic itur ad astra. Kövér György 60. 20 (2009) 85-99. Bedy: Győri káptalan 426., 430-432., Pfeiffer: Veszprémi 105-108.
