Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Dominkovits Péter: Javadalmak - javadalmasok - patrónusok. Adatok és szempontok Sopron szabad királyi város egyháztörténetének, várospolitikájának a kutatásához, a 17. század első feléből
Javadalmak - javadalmasok - patrónusok 85 ban a katolikus papságnak adományozott beneficiumok nagyobb részét az alsópapság olyan helyi, vagy közeli térségben élő képviselői kapták meg, akik az egykori alapítók szándékai szerint e javadalmakért cserébe városban egyházi szolgálatokat láttak el, most a beneficiumokat a városba menekült (avagy költözött) egyházi középrétegekhez tartozó személyek kapták meg, akik (átmenetileg) helyben lakva az egyházi szolgálatokat is elvégezték. Aktivitásukat jól illusztrálja Draskovich Mátyás nagyprépost esete, aki 1602. tavaszelőn számba vette a város oltárokat fenntartó céheit (18 ilyen testületet regisztráltatott).37 Az eddig feltárt dokumentumok alapján Draskovich Mátyás 1604 januári, végrendelet nélküli elhunytét követően figyelhető meg először, hogy a város egyik legértékesebb beneficiumának elnyerésére több, patrónusokat is felvonultató egyházi személy pályázott. Míg a város a megürült beneficiumot - a korábbi adományozás kitételének megfelelően - a városplébániához kívánta csatolni, Ivánczy János győri nagyprépost Draskovich egyházi stallumára hivatkozva a beneficium birtoklását a győri egyházmegye nagypréposti tisztéhez kívánta hozzákötni.38 E szándéka nem sikerült, de a Szent Kunigunda beneficium adományozásának Draskovich halálát követő gyakorlata lehetett az egyik olyan első 17. századi javadalomjuttatás, amely során a város azt a stratégiáját alakította ki, hogy a megürült (vacans) benefiumokat - olykor saját jövedelmet biztosító némi időhúzással - az azok elnyerésére folyamodó főpapok (választott megyéspüspökök), illetve győri és szomszédos egyházmegyék kanonokjai számára adományozza.39 A gyakorlat 17. század eleji rögzülését szépen illusztrálja a fent említett Szent Kunigunda javadalom esete (1. a 2. sz. táblázatot). így is jelezni kell: a fenti jegyzék csupán tájékoztatást nyújthat a beneficiumra pályázókról, azok száma nagyobb lehetett, miképpen ezt Domitrovich Péter zágrábi püspöknek (1611-1628) az üresedésben álló beneficiumért tett 1612. szeptember 25-i folyamodása is érzékelteti: már két alkalommal is kért megürülő beneficiumot, de eddig nem kapott.40 Az 1606. évi bécsi béke megerősítette a magisztrátus azon gyakorlatát, hogy egyes beneficiumokat az evangélikus egyház és iskoláztatás támogatására fordítson. így a Szent Ilona beneficium az orgonista, a Mindenszentek beneficium pedig a praedicatura, miképpen a Krisztus Teste beneficium az ún. felső Kirchhaus fenntartását szolgálta. A városvezetés e gyakorlata a Habsburg abszolutizmus felekezetiséget is átható erőszakos új szakaszáig, az 1670-es évekig maradt fenn.41 Ugyanakkor nem szabad feledni, hogy az evangélikus városvezetés újabb beneficiumadományozási gyakorlata kitűnő kapcsolati hálót és kapcsolati tőkét jelenthetett a katolikus felső- és középrétegek irányába. A gyakorlat kialakítását a szakirodalom okkal a Naprághy Demeter kalocsai érsekkel, a győri püspökség adminisztrátorával is jó viszonyra törekvő, városvezető elithez tartozó Lackner Kristóf személyéhez kötötte (első polgármestersége: 1613/1614). A gyakorlati eredményt illusztrálja: a 37Bán: Sopron 106., 140—141., GyMSMSL SVL Lad XIX. et T. fasc. 7. nr. 325., Sopron, 1602. márc. 1. 38Bán: Sopron 110. Ivánczyra: Bedy: Győri káptalan 400-401., Mikó-Pálffy: Győri székesegyház 148-150. 39Bán: Sopron 140-141. 40GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 1. nr. 36. 41 Bán: Sopron 127., 177—178., Payr: Egyházközség 253.
