Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Dominkovits Péter: Javadalmak - javadalmasok - patrónusok. Adatok és szempontok Sopron szabad királyi város egyháztörténetének, várospolitikájának a kutatásához, a 17. század első feléből
86 Dominkovits Péter város korábbi és a tudós jogász aktuális, Lépes Bálinthoz fűződő jó kapcsolata segítette a Bethlen-időszakot követően a kegyúri jog megőrzését.42 Lackner neve a folyamodók leveleiben, mint az ilyen döntésekben a legnagyobb hatalommal rendelkező városvezetőé is feltűnik. Georg Kassing magyaróvári plébános a város adományozta beneficiumot Lackner Kristóf polgármesternek köszönte meg.43 De ezúttal is érdemes hangsúlyozni: Lackner kiemelkedő kvalitásai mellett a kortárs, de kevésbé látványos és ismert soproni városvezető elit hasonlóképpen érdemes lenne a kutatásra (pl. Szentbertalani Menyhért, Matthias Kramer). A Lackner időszakában meghonosodott gyakorlat a hivatali utódok alatt is érvényesült. Közülük is többen emelkednek ki, mint a városi döntéshozó elit e téren (is) meghatározó személyei. így például Erhard (II.) Artner (1635, 1643), avagy Jakob Steiner, akikhez a patrónusok jelöltjük támogatását kérve gyakran (a magisztrátushoz írt levelükkel párhuzamosan) személyes megkereséseket is intéztek.44 A beneficium-adományozáson keresztül felépíthető, lehetséges kapcsolatháló fontosságára egy Lackner időszakában felvett adójegyzék is felhívja a figyelmet. Az 1623-1625. években e politikának köszönhetően a katolikus egyházi elit oly tagjai rendelkeztek (közel) egy időben soproni beneficiumokkal, mint az ekkor Rómában tanuló, pályáját kezdő Lippay György esztergomi kanonok, a későbbi pécsi (1631— 1633), veszprémi (1633-1637), majd egri püspök (1637-1642), esztergomi érsek (1642-1666), udvari kancellár (1635-1643), (2. negyed, 4. Ansag); Lépes Bálint a „korábbi” (1608-1623) (3. Negyed, 4. Ansag), Sennyey István az „aktuális” (1623- 1635) udvari kancellár (3. negyed, 2. Ansag).45 De miként a korábban említett adatokból kitűnik, ekkor a városban Csiki István erdélyi püspök is beneficiumot bírt. Minthogy Lippay György más beneficiumai miatt 1629-ben az iskola melletti beneficiumról az általa személyesen is jól ismert Kopcsányi Mihály locsmándi főesperes, győri kanonok javára lemondott, jelöltjének támogatására Dallos Miklós püspököt (1623-1630) is megkérte, aki e kérést határozottan képviselte. E commendatio nyomán a locsmándi főesperes e javadalmat pár napon belül el is nyerte.46 E kapcsolati tőke építésének folyamatosságát és fontosságát csak megerősíti az a tény, hogy a városplébánosi szolgálatot (1621-1623) is végző, a nikolsburgi tárgyalásokban részt vevő, diplomáciai tevékenységéről is ismert Sennyey István váci (1623-1627), veszprémi (1627-1630), majd győri püspök (1630-1635), kancellár (1623-1635) haláláig soproni beneficiummal rendelkezett.47 42Bán: Sopron 140., Kovács József László'. Lackner Kristóf és kora (1571-1631). Sopron 20042. 27-28., 33. 43GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 12. nr. 376/95. 44GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 1. nr. 89.; fasc. 6. nr. 361/16.; fasc. 8. nr. 369/48.; fasc. 11. nr. 375/88., 375/105. Házi: Polgárcsaládok nr. 185., nr. 10445. 45GyMSMSL SVL Lad. XLIII. et SS. Nr. 2/6. Bedy: Győri káptalan 393-394., Kollányi: Esztergomi 230-234. Pfeiffer: Veszprémi 40-41., Molnár Antal: A veszprémi egyházmegye a török hódoltság idején. In: G. Tóth Péter (szerk.): Veszprém a török korban. (Veszprémi múzeumi konferenciák 9) Veszprém 1998. 75—78., A rendi főméltóságokról származó adatok - későbbi hivatkozás nélkül - az alábbi kötetből származnak: Fallenbüchl: Főméltóságok passim. 46GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 11. nr. 375/107.; fasc. 11. nr. 375/90.; fasc. 13. nr. 380/23. Bedy: Győri káptalan 408-409., Pfeiffer: Veszprémi 40. 47GyMSMSL SVL Lad. L. fasc. 1. nr. 80., Bán: Sopron 152., Pfeiffer: Veszprémi 51-52.
