Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Bana József: Kísérlet a Győri városában működő vallásos egyesületek meghatározására (1737-1950 között)
Kísérlet a Győr városában működő vallásos egyesületek 61 Az alapszabály az alábbi fejezetekre tagolódott. Az első fejezetben, az általános részben nevezték meg az egyesület címét, székhelyét, működési területét, hivatalos nyelvét, pecsétjét vagy jelvényét. Itt határozták meg az elérendő célt és az ehhez szükséges eszközöket. A második fejezet a tagokról szólt. Megkülönbözteti az alapító, rendes, tiszteletbeli, pártoló, ifjúsági, működő, dísz- és egyéb tagságot. Mint ismeretes tag csak magyar állampolgár lehetett. Külföldi állampolgárok tudományos és irodalmi egyesületnek lehettek tiszteletbeli tagjai. Ugyancsak szabályozták a tagfelvétel módozatait, a tagok jogait és a tagság megszűnésének módjait (így halál, megszűnés, kilépés, törlés, kizárás). A tagok jogai, így szavazati arányuk nem volt minden esetben egyenlő, számos egyletnél a befizetett tagdíj nagyságától is függött. A harmadik fejezet az egyesület szervezeti felépítésébe enged betekintést. Itt szabályozták a legfőbb szerv, a közgyűlés összehívását, határozatképességét. A közgyűlés feladata volt a tisztikar, választmány, számvizsgáló bizottság és egyéb önkormányzati szervek (pl. albizottságok) megválasztása, a költségvetés és zárszámadás jóváhagyása, a tagság indítványainak tárgyalása, az alapszabály módosítása, feloszlás esetén a vagyon felhasználásáról is döntött. Végső soron valamennyi fontos kérdésben a közgyűlés volt hivatott dönteni. A közgyűlések között az egyesület állandó önkormányzati szerve, a választmány (intézőbizottság) volt. Tagjai számát, megbízatásuk időtartamát az alapszabályban határozták meg. A vagyonkezelésre külön legalább háromtagú számvizsgáló bizottság felügyelt. Ellenőrizte a pénztárost és a pénztárellenőrt. Tevékenységéről a választmánynak, vagy a közgyűlésnek számolt be. Az alapszabályok egyesületi típusonként változó számú tisztikart, tisztségviselőket (fővédnök, elnök, alelnök, igazgató, főjegyző, főtitkár, pénztáros, ellenőr, könyvtáros, stb.) jelölt. Alapszabályaikban hatáskörüket, feladataikat részletesen szabályozták. Az egyletek alapszabályaikat többször módosították, amelynek okai között a tagdíjak összegének változásai, szervezeti átalakítások, névváltoztatás és az egylet céljának módosítása szerepel a leggyakrabban. Az egyesületek pénzügyi viszonyaira vonatkozóan kevés forrással rendelkezünk. A már említett 1878-as országos felmérés rögzítette elsőként a tagdíjakat, az egyesületek éves bevételeit és kiadásait, valamint vagyonuk értékének összegét. Az egyleti vagyon legtöbbször az ingóságokra terjedt ki, de nem elhanyagolható értéket képeztek könyvtáraik. Az egyesületek többsége nem rendelkezett székházzal, önálló székház építésére, fenntartására nem gondolhattak. Különböző helyeken tartották összejöveteleiket, leggyakrabban vendéglők különtermeiben. 1937-ben már az „egyesületek működésének fokozottabb felügyelete és ellenőrzésé’ is megkezdődött, egy körrendelet a korábbinál is részletesebb szabályozást követelt meg. Kötelezővé vált az egyletek vezetőségi tagjainak személyében történt változásokat is .bejelenteni (korábban csak az alakuláskor írták elő a tisztikar névsorának közlését). Feltehetően az egyesületek számának csökkenését kívánták elérni azzal, hogy egy éven túl csak belügyminiszteri engedéllyel szüneteltethették tevékenységüket. A kormánypolitika új egyesületek alakítását is korlátozta, azt kívánta érvényesíteni, hogy közérdekű indok esetén nyerjenek bejegyezést. Több azonos profilú,
