Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Balogh Margit: Papp Kálmán győri megyéspüspök és az 1948-as zsákutcás tárgyalások
48 Balogh Margit és esetleg a status quot rögzíteni, hanem egy megegyezés lenne kívánatos az egyháznak. Ezért igen taktikusan és nagy önuralommal ügyelt arra, hogy a modus vivendi előtt Rákosiék ne csukhassák be a kaput. Főképp Révai megszólalásakor volt szüksége fegyelmezettségre: Révai ingerültsége és nyersessége ugyanis felülmúlta Rákosiét. Azt ismételgette, hogy a tárgyalások hiábavalók, a megegyezésre nincs az egyház részéről komoly szándék. Megkérdőjelezte a két jelenlévő püspök, Czapik és Papp őszinteségét is. Révai - Rákosihoz hasonlóan - érzéketlennek bizonyult az egyház működése iránt, úgy tekintett arra, mint egy politikai pártra: „Megegyezni akarnak-e, még ha Mindszenti (sic!) nem akarja is? Hajlandók-e a Karban meggyőzni a tagokat, hogy a harc mit jelent és levonni a konzekvenciákat Mindszenti ellenére is. Utóvégre minden testületben lehetnek ellentétes vélemények, de olyan magas intelligenciájú körben érvényre kell jutnia a józan belátásnak és az e melletti többségnek. Erre feleljenekf27 Révai tehát egyértelműen kenyértörésre akarta vinni a beszélgetést, ki akarta provokálni, hogy Czapikék sértődötten felálljanak és távozzanak. A válasz azonban nyugodt és mérsékelt volt: mindkét püspök leszögezte: a püspöki kar igenis megegyezést akar. Czapik egy másik csapdát is elkerült, mikor gunyorosan Révai figyelmébe ajánlotta az egyház egy lényeges tulajdonságát: az egységet. Megegyezést csak a püspöki kar köthet, nem pedig egy frakciója. Nem dőlt be Rákosi és Révai szofizmusának, nem volt hajlandó szakadást előidézni a katolikus egyházon belül! Ám a sérelmek felsorolásával és egymásra mutogatással nyilván nem lehetett eljutni sem állapotrögzítéshez, sem megegyezéshez. Ezért Czapik színvallást kért: „ Tessék arról nyilatkozni, hogy az E/gyház] és A [Ham] viszonyában a jelenlegi helyzetből mit akarnak megtartani, min és hogyan kívánnak változtatni és mit szándékoznak megszüntetni.”27 28 Révai - és hozzá csatlakozva Rákosi - kitért az egyenes válasz elől: szerintük az iskolakérdés, az anyagi szolgáltatások, az egyesületek kérdése mind másodlagos, az előfeltétel a fontos, azaz „hajlandó-e az egyház együttdolgozni az ország építésén vagy néni'. Rákosi felmérte, hogy az egyház a végsőkig elszánt, érdemi tárgyalásokkal akár évekig is eltarthat a „viszony rendezése”. Leszögezte, hogy az állam az egyház nélkül is „rendezni” fogja a viszonyt, „ha a katholikusok ebben nem hajlandók közreműködni, az állam teljes erejével és keménységével találja magukat (sic!) szembe. Akkor kénytelenek lesznek a rendezést az államszempontok teljes érvényesítésével a hivatalos katolicizmus ellenére végrehajtani’.29 A legfőbb kerékkötőnek Rákosi szemében immár vitán felül Mindszenty személye tűnt. Idegesítette a bíboros magabiztos, imponáló kiállása, tömegeket mozgósító népszerűsége. Növekvő türelmetlenséggel tapasztalta, hogy vendégei még mindig nem paríroznak, hanem megromlott pozícióik ellenére is egyenrangú félnek tekintik magukat. Ingerültségét csak fokozta, hogy a politikai hangulatjelentések nem gyengeségről vagy bomlásról szóltak, ehelyett azzal kellett szembesülni, hogy a katolikus egyház belső kohéziója, a hívek ragaszkodása szinte meg sem ingott.30 A tárgyalás záróakkordjaként ultimátumként egy hónapon belül a már ismert nyilatkozatot kérte a négy legfon-27MPRKL Albert István hagyatéka 4. sz. tétel, „Egyház és állam - tárgyalások” c. dosszié, „Pro memoria az 1948. április 16-án tartott megbeszélésről.” föl. 8. 28Uo. föl. 9. 29Uo. föl. 1.
