Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
426 Vajk Ádám dúlt, ám elbukott Kőszegiek, bármennyire is a győri püspök rokonairól legyen szó, aligha befolyásolták. A királynak mindenesetre nyomós ok kellett ahhoz, hogy a püspöktől elvegye a győri várat, az ahhoz tartozó birtokokat, tizedeket és egyéb javakat, valamint magától értetődően az örökös ispáni címet.89 A szakítás után kettejük személyes kapcsolata sohasem lett újra a régi, a király többé ezután nem részeltette kegyben Miklóst, sőt később ismét megpróbálta őt semlegesíteni.90 De térjünk vissza Kőszegi Miklóshoz. Fertőrákoson keltez 1318. november 4-én,91 majd december 6-án ismét Szombathelyen találkozunk vele. Helyzetének korabeli megítélését jelzi, hogy utóbbi oklevelet, amelyben az anyaegyház jogainak sérelme nélkül kápolna építését engedélyezi a szelestei nemeseknek, az érintett György plébános 1319. június 24-én jobbnak látta Tamás esztergomi érsekkel átíratni.92 93 Ekkor már egy hónapja zajlott az újabb, a Henrik-hakkal ismét összefogó Kőszegi András elleni hadjárat, amely a Kőszegiek maradék tartományuraságát is végképp összeroppantotta, és 1320 végén, vagy 1321 első felében az ifjú András meghódolásával zárult.91 Győr főpásztora természetesen nem szemlélte tétlenül székvárosa elvesztését és helyzete válságosra fordulását. A püspök és főpap társai tiltakozása a Szentszéknél hamar értő fülekre talált. XXII. János pápa már 1318. november 22-i levelében megfedte a királyt, és felszólítja a püspökség javainak visszaszolgáltatására, egyúttal a váci és veszprémi püspököket, valamint a győrhegyi prépostot állítja 89 Horváth: Győr megye 20. a püspöki javak elfoglalásával teszi egy időre. Terminus ante étiemként Nagymartom Pál már júl. 10-i győri ispánként való szereplése adódik: Engel: Archontológia I. 132. "Győr elvételével kapcsolatban az utód, Kálmán püspök egy gyenge kivitelű, 18. sz.-i másolatban fennmaradt oklevele alapján (DL 25092., Egyetemi Könyvtár. Collectio Hevenessiana [a továbbiakban: Coll. Hév.], vol. XXXII. 254-258. [szintén 1318-as kelettel]. Fejér VIII/2. 194— 198.) sokáig tartotta magát a szakirodalomban, hogy Miklós ekkor püspökségét is elvesztette, és helyébe a király Kálmán herceget neveztette ki (utal erre Pór: Kálmán pp. 374. 3. lj., pl.: Mendlik Ágoston: IX. Pius római pápa és a magyar püspöki kar. Pécs 1864. 70.; Pius Bonifác Gams OSB: Series episcoporum Ecclesiae Catholicae etc. Regensburg 1873. 373., de még az MVH 1/2. 116. 8. lj. is!). Ez számos érvvel cáfolható: 1. XII. Benedek 1335. jún. 24-i, számára a papi rendek felvételét engedélyező bullája (ASV Reg. Vat. vol. 119. föl. 233r [DF 291687.]. Theiner I. 604-605., J. M. Vidal: Benoit XII (1334-1342). Lettres communes analysées d’aprés les regiters dits d’Avignon et du Vatican. I. Paris 1902. 2111., AOkl XIX. 367.) kibocsátásakor is csak 19 éves volt Kálmán, vagyis 1318-ban csak második évét töltötte be (Pór: Kálmán pp. 370-371.), ami az Anjouk Magyarországán példa nélkül álló kinevezési gyakorlatot jelentene. 2. A királyi oklevelek méltóságsoraiban továbbra is megszakítás nélkül Miklós szerepel győri püspökként, és a viszonylagos bőségben fennmaradt egyéb forrásokban is őt látjuk ugyanezen minőségben (Engel: Archontológia I. 529.). 3. A főpapok közös, pápához intézett panaszleveleiben sem találkozunk ilyen példátlan esettel (AOkl V. 46., 305-306., Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez. Bp. 1899. 1-4. [ford.: Uó: Magyarország és Szentszék 161-164.]). 4. Megvizsgálva az oklevél pontos keltezését és tartalmát, ti. hogy Kálmán megerősíti a Győr megyei szávai prediálisok kiváltságait, kiderül, hogy rendelkezünk az átíró oklevél eredetijével és meglepően jó állapotban fennmaradt átiratával, amelyeken egyértelműen olvasható az 1358-as évszám (dátuma: 1358. aug. 13. DL 73243. és GyEL Középkori Gyűjtemény. PL Capsa I. fasc. 1. nr. 6. [DF 292914.], vö: Horváth Richárd: Újonnan előkerült középkori oklevélszövegek a Győri Egyházmegyei Levéltárban. LSz 54 [2004] 3. sz. 3-13., 10.). 91DL 1932., másolata: Coll. Hév. LXV. 199-200., UB III. 118. (225. sz.), AOkl V. 297. 92HO III. 104-105., AOkl V. 322., Tamás érsek átíró oklevele uo. 504. 93Engel: Újraegyesítés 350-353., Kristó: I. Károly harcai 339., 342. Az események kronológiája meglehetősen bizonytalan.
