Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
„Mibe került ezen hüségi levél?' 423 Kőszegi András a hatalmába keríteni, aki bátyja, Miklós tárnokmester 1314 eleji halála után annak helyébe lépett. 1314 augusztusában a fiatalkorú András szándékozott megjelenni egy tervezett - ám vélhetően végül meg nem valósuló - országgyűlésen,70 ebből következően tehát még nem esett hűtlenségbe, vagyis nem lázadt fel. 1315. január 12-től viszont Csák nembeli Péter tölti be a Kőszegi János által 1313 októberében még bírt lovászmesteri pozíciót,71 ami a királlyal való szakításra utal anélkül, hogy a részletekről bármi is fennmaradt volna. Miután az udvar Lippára, illetve Temesvárra költözött, Kőszegi Henrik fia János és öccse, Herceg Péter dél-dunántúli tartománya az események homlokterébe került. 1315 második felében a király sikertelen támadást indított ellenük. Támogatásukra a Nyugat-Dunántúlt uraló András is eljött, vállalva a nyílt fegyveres szembenállást a királlyal.72 A következő év hozta meg I. Károly számára a várva-várt áttörést az országegyesítő harcok során, éppen a Henrik-fiak ellen, akik ezúttal nélkülözni voltak kénytelenek rokonuk segítségét: a király májustól július végéig elfoglalta Dráván túli területeik nagy részét, valamint somogyi, tolnai és baranyai birtokaikat.73 1317 tavaszán vagy nyár elején Kőszegi András ismét megpróbálta elfoglalni Sopront, valamint ezúttal Győrt74 is, azonban nem járt sikerrel. Sopron polgárai maguk védték meg városukat. András ekkortájt király hű rokona, Kakas Miklós várait is ostromolta, ugyancsak eredmény nélkül.75 Válaszként a király hadai a nyár folyamán osztrák segítséggel gyors győzelmet arattak felette, amelynek eredményeként Győr, Moson és Sopron megyék Moson, Magyaróvár, Kapuvár és Szentmárton váraival együtt Károly kezére kerültek. Legkésőbb októberben személyesen járult hódolatra a király elé.76 Ugyanekkor látjuk ismét Miklós püspököt is, aki 1313 ősze óta csak kétszer, 1314 elején Miklós tárnokmester halálos ágyánál és 1315 tavaszán Keszőn tűnt fel. 1317. október 24-25-én főpaptársaival együtt ismét királya mellett találjuk, mégpedig Komárom alatt a Csák Máté elleni hadjárat során, ahol nyoma sincs a királlyal való bármiféle súrlódásának rokonai lázadásai miatt.77 Az év nyarán és őszén az uralkodó csapa70 Kristó: I. Károly harcai 313. A kérdéses oklevél napi kelet nélküli, de a benne leírt kiszállás dátuma alapján aug. 16. utáni: Szlovák Nemzeti Levéltár. Esterházy cs. cseszneki ága lt. fasc. 102. nr. 11. (DF 282300.), Nagy Imre-Véghely Dezső Nagy Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár I. Bp. 1886. (a továbbiakban: ZO I.) 143-144., AOkl III. 818-819. 71 Engel: Archontológia I. 36. 72Engel: Újraegyesítés 340-341., Kristó: I. Károly harcai 320., 325-326. és 334. 73Engel: Újraegyesítés 341., Kristó: I. Károly harcai 326-327. 74 A városnak csak kisebb része volt a püspöké, a káptalan mellett ekkor ugyanis még a király is birtokolt egy városrészt. 751318. ápr. 16. Kakas Miklós oklevele beszéli el az eseményeket: ZO I. 147-148., AOkl V. 104. Ugyanerről 1. Kristó: I. Károly harcai 334. 76Engel: Újraegyesítés 347., Uő.: Die Güssinger 94., Kristó: I. Károly harcai 310-311. és 333. 771314 eleje: ha hiszünk B. Csáki Móric legendájának: Madas Edit-Klaniczay Gábor (szerk.): Legendák és csodák (13-16. század). Szentek a magyar középkorból II. Bp. 2001. Madas- Klaniczay: Legendák és csodák 339—340. (B. Móric legendáját Madas E. fordította.); 1315: UB III. 88-89., AOkl IV. 84-85.; 1317. okt. 24-25.: Fejér VIII/2. 52-53., VIII/7. 117., AOkl IV. 606. és 608.
