Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Perger Gyula: Ismeretlen győregyházmegyei "Mária-enciklopédia" 1950-ből.
Ismeretlen győregyházmegyei „Mária-enciklopédia’ 373 meg a nagy nyári munkát, az aratást.” A petőháziak „újabban főként Osliba járnak búcsúra” - írta a petőházi lelkész.145 146 Az osli búcsúról Varga László helyi plébános is beszámolt: „Osli »Rábaköz« búcsújáró helye. Evenként háromszor van tömeges búcsújárás és akkor körmenetileg is jönnek a környékről a Mária tisztelő hívek. A három búcsús ünnep Sarlósboldogasszony, július 2-án, Nagyboldogasszony, augusztus 15-én és Kisboldogasszony, szeptember 8-án. Mindhárom ünnep itt nagy ünnep és sok zarándok szokott jönni a Szűzanyához. Az utóbbi években körülbelül egy évtizede, a délelőtti ünnepségek befejezéseképpen a kegyszoborral körmenet szokott lenni.”140 A beküldött összefoglalók tanúsága szerint a máriakálnoki, kópházi és röjtöki kegyhelyek megőrizték hagyományos „regionális” szerepüket.147 A tétszentkúti kegyhely a jelentésekben csupán öt helyen szerepel. Rábapatonáról, Győrságról és Soborról annyit tudunk, hogy onnan „Mária neve napjára minden évben” többen elzarándokoltak. Árpásról „Szűz Mária tiszteletére Mária nevenapját követő vasárnap körmenetileg zarándoklat megy a tétszentkúti búcsúra!'. Gyarmatról a „Mária nevenapját követő szombaton este a szomszéd Szentkútra mennek át a hívek processióval. Következő vasárnap pedig az összes hívek lelkipásztoruk vezetésével mindannyian átmennek a tíz órai szentmisére Szentkútra.”148 Alig volt nagyobb a búcsús közösségek száma Fertőszentmiklóson. Ide is a környékbeliek jártak: Cirákról, Babótról, Sopronkövesdről, Fertőszéplakról, Vitnyédről és Agyagosszergényről. A himodiak „évente egyszer gyalog a Szerdahelyi Fájdalmas SzűzanyáihoZ' is elmentek. Nagylózsról „évenként kétszer, májusban és szeptemberben a szerdahelyi úgynevezett szeredi kápolnához zarándokoltak.149 Hasonló volt a helyzet a soproni domonkosok, Csepreg, Bodajk, Vasvár vagy a vértessomlói kegyhelyek esetében is. Sümegre tartó zarándoklatról két plébános emlékezik meg, míg Szanyról, Billegről és Vadosfáról csak egy-egy jelentésben olvashatunk. Igaz ez utóbbi helyre Mihályiból négyszer is elzarándokoltak. Feltűnnek ugyanakkor viszonylag új „kegyhelyek” is. Pethő Nándor esperes jelentése szerint a Bőhöz tartozó góri fília lakói „nagyon szeretik a búcsújárást a közeli damonyai Lurdi-barlanghoz, főképpen február 11-én”.150 A távolabbi búcsús helyek látogatói között találjuk az öttevényieket. Keifes Károly beszámolója szerint „búcsúra évenkint Máriakálnokra zarándokolnak. Kisebb csoport Csatkára, Czelldömölkre, Máriagyüdre, Máriapócsra, Makkosmáriára, Máriaremetéré' - a zárójelbe tett információ szerint: „leginkább vasutasok és hozzátartozóik'. Szintén a vasutas családok keresték fel a „Budapest környéki búcsújáró helyeket’ Felsőgalláról.151 145I. m. 114., 120., 134. 146I. m. 117. 147Az egyházmegye búcsújáró helyeiről lásd: Barna Gábor. Búcsújáró helyek a Győri Egyházmegyében. In: Kiss Tamás (szerk.): A Győri Egyházmegye ezer éve. Győr 2000. 69-82. 148Mária-enciklopédia 59., 61., 63., 146. 149I. m. 81., 139. 150I. m. 88. 151I. m. 58., 179.