Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Néma Sándor: A térkép szerepe a helyetörténetírásban, avagy a határ kialakulása Nagybarát és Kisbarát között, 1447-1786
350 Néma Sándor határvonalát kijelölte (1. 1. melléklet, vörös A-val jelölve) nyugatra fordulva, egészen a kisbaráti határt jelző árokig (1. 1. melléklet, fekete 1-gyel jelölve) illetve a Nagybarátról Győrbe vezető Csorda útig (1. 1. melléklet, fekete 2-vel jelölve). Másodszor, továbbra is keletre fordul, egészen a Kövecses-dombig, a kisbaráti szántóföldek keleti széléig, harmadszor innen valamennyit balra fordulva, az „itató-kút”-ig - amit a nagybarátiak emeltek - haladt tovább a határvonal, s ezentúl mindkét falu állatainak itatására szolgált. (A térképen gémes kúttal jelölve.) Negyedszer, innen kicsit északra fordulva a kisbaráti-nagybaráti út összefutásáig - amely Táplányra vezet - vezessen a határ. Ötödször, itt nyugatra fordulva egészen a Sás-tóig (a térképen Soos-tó néven) vezet, majd a tavat is kettéosztva a két falu között, hogy mindkét településnek szolgálhasson állatok itatására. Hatodszor, innen Csókatelekig egy egyenes vonal vált a határrá, s ettől nyugatra a kismegyeri határig Csókatelek is a felperes, s az ettől keletre lévő föld az alperes tulajdonát képezte. Ezzel tettek pontot a Barátfalu határában létrejövő és elkülönülő Nagybarát és Kisbarát falu közösen használt földjén a határ végleges meghúzására. (Az elmondottakat az 1. mellékletben vörös vonallal jelöltük.) Az 1778-ban kezdődött per további térképmellékleteit nem sikerült megtalálni. így a végleges határ kijelölését két későbbi, az 1838-as és 1839. május 25-én hitelesített Nagybarát65 (L. 2. melléklet) és Kisbarát66 1843-ban készült 1845. augusztus 25-én megerősített földabroszán (L. 3. melléklet) hasonlítható össze az 1778-ban készült térképen felvett határpontokkal. Ebből világosan kiderül, hogy a vitatott legelőterületet Csókatelekkel együtt az ítéletnek megfelelően a két falu között, illetve az alperes Viczay gróf és Nagybarát földesurai, a pannonhalmi főapátság és a csornai prépostság között kettéosztották. Ezzel létrejött a Nagybarátot és Kisbarátot elkülönítő határ, és pont került a 350 éves konfliktus végére. A tanúvallomásokból kiderült, hogy Kisbarát eredetileg a szőlőhegy alatt, az úgynevezett Pusztafalu dűlőben feküdt, Nagybarát pedig az Öreg Gyöpszegés (1. 2. melléklet) nevű dűlőben. Az elmondottakhoz hozzátartozik, hogy az Ábrahám Imre által Győrújbaráton végzett földrajzi névgyűjtés szerint ma is megtalálható a történetben többször említett, a kisbaráti falurészen lévő „Vénkut”, „Pusztafalu” (a török pusztította el), „Öreg-temető”, „Soós Tó”, ..Kákostó”. „Kövecses”, „Öreg-Kövecses”, Kis-Kövecses”, köszörűs”. Az előbbiekhez hasonlóan Nagybaráti községrészben is megtalálhatóak a történethez kapcsolódó elnevezések és mondák: „Csóka-telek”, „Köles-tóidombok”, ..Köles-tő”', „Gyöpszegís” „Harmadik dűlő”. Ugyancsak a történet érdekessége, hogy az 1970-es évben kiadott, Győrújbarát MGTSZ táblásított üzemi térképen szintén szerepel Csókatelek dűlő. 2008. június 24-én Győrújbarát történetírójával, Németh Endrével és Kiss Antal tűzoltóparancsokkal a határt is bejártuk, Csókatelek dűlőt ma is megtalálni.67 65Nagybarát térképe 1838. GyMSMGyL Győr megye úrbéri térképei (a továbbiakban: GYMU) 231. 66Kisbarát térképe 1843. GyMSMGyL GyMU 158., megjelent Győr vm. térképek 149-150., 238. 67Itt szeretném megköszönni Németh Endre újságíró és Kiss Antal tűzoltóparancsnok Győrújbarát határa és Csókatelek dűlő bejárásánál 2008. június 24-én nyújtott segítségét.
