Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Néma Sándor: A térkép szerepe a helyetörténetírásban, avagy a határ kialakulása Nagybarát és Kisbarát között, 1447-1786
A TÉRKÉP SZEREPE A HELYTÖRTÉNETÍRÁSBAN 349 postság korábbi ispánja is megerősítette a fent említetteket. Farkas Márton szerint is a Hordós-kúttól északra, a kisbaráti vetések közötti lapos volt a Sás-tó. Pethő István az említett Hordós-kútról, Sás-tóról tudott, a Köz-érró'l ellenben semmit, és azt is állította, hogy a kisbaráti uraság a Hordós-kút és Sás-tó közötti földet felszántatta. Szollár Ferenc a foglalásokról kivéve, ugyanúgy vallott, mint Vargyú Ádám. Az ötödik kérdés igazságát, ti. hogy Nagybaráti határa Csókatelektől kezdve egészen Kismegyerig a győri földdel határos, Horváth Mihály kivételével mindenki egybehangzóan tanúsította. 1778-ban már a kérdéses területet legelőként bérlő falvak Gyirót (ma Bakonygyirót), Ravazd, Szentlászló (ma Bakonyszentlászló), Varsány (ma Veszprémvarsány), Szentkirály (ma Bakonyszentkirály), Péterd (ma Bakonypéterd) elöljáróit is kifaggatták, s ők azt állították, hogy a terület használatáért mindenkor a nagybarátiaknak fizettek.62 Mivel az ügy továbbra sem jutott nyugvópontra, újabb vizsgálatra került sor. Az 1785 július 9-én felvett jegyzőkönyv arra kereste a választ, hogy a kisbaráti határnak része volt-e a Sós-tó, és az hol helyezkedik el?63 Az első tanú, Horváth István - római katolikus győrszemerei lakos, aki 28 évvel korábban 12 évig béresként szolgálta Viczay földesurat - szerint a kisbaráti uraság majorján kívül, kelet felöl van egy tó, melyet Sós- vagy Kákos-tónak (1. 1. melléklet) neveznek. Azontúl keletre van egy lapos tó, azaz Sós-tó, illetve ebben az irányban továbbhaladva van a Buzgó-út, mely délről észak felé halad. Ezentúl keletre van egy tó, melyet Kákos-tónak neveznek, s mind a nagy- mind a kisbaráti csordának az itatója. .. s ezen három tó, majd nem egyenes sorban négyen egymás után a Major felül nap Kelet felé, s amint mondd a Tanú, közel is van mind a három egymáshoz.'’’ Tóth István, a második tanú (58 éves római katolikus, tíz éve költözött Kisbarátiről Koroncóra) ezt vallotta: „Sós-tónak hallotta neveztetnyi azon lapost, mely az Itató-tón, és a Buzgó utón (1. 1. melléklet) innend, Nap nyugat felül vagyon midgyárt a holy tudniillik, a Tanú a föld színén ma a hitet letette. Más Sós-tóról Nagy- és Kisbaráti határában nem tud." A hosszadalmas per végét az 1786. június 2-i ítélet64 jelentette, melyben kijelölték Kis- és Nagybarát határát, a felperes Somogyi Dániel pannonhalmi főapát és Kaniczky Ágoston csornai premontrei prépost, Nagybarát földesurai és az alperes, Viczay Mihály mint Kisbarát ura között. Megemlítették, hogy a kérdéses földterület 1447 óta mindig is közös használatban volt. A beadott bizonyítékok hiányosak, s a régi vita miatt az eddig kötött egyezségek ellenére a kérdéses területet az elszántott földekkel együtt ketté kell osztani. A határt a következőképpen jelölték ki. Először a kisbaráti szőlőhegy partoldalától, a nagybaráti szőlőhegytől vezető Horgas út mögött, ahol a két peres fél 62GyMSMGyL IV. A. 8. a. Győr vármegye nemesi törvényszékének iratai. 1778/2852. Gyirót sub. n. 9.; 1778. május 30., Ravazd sub. n. 10., 1778. május 31., Szentlászló sub. n. 11., 1778. május 31., Varsány sub. n. 12., 1778. június 1. Szentkirály sub. n. 13., 1778. június 1., Péterd sub. n. 15. 1778. június 1. 63GyMSMGyL IV. A. 8. sub. V. 1785. július 9-i jegyzőkönyv. 64GyMSMGyL IV. A. 8. 1786. június 2-i ítélet.
