Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Ábrahám Imre: A 14-17. századi Nyúl község rövid történetei földrajza
A 14-17. századi Nyúl község rövid történeti földrajza 29 későbbi állapotokból megítélve - szántót, szőlőt és kaszálót.5' 1366-ban és 1378- ban Nagy Lajos király juttatja barátszéli föld- és szőlőterülethez az akkor alapított lövöldi karthauziakat, 1368-ban pedig a pápoci prépostságot. Ugyanekkor a káptalan birtokába jut Nagynyúlnak is, melyet tőle később a veszprémi püspökség vesz át, amelyik feltételezés szerint a bakonybéli bencések jogainak gyengülésével, ill. a pápoci káptalan 1566-ban történt megszűnésével lett Kis- és Nagynyúl hűbéruraként a nagyobbik nyúli birtokos.57 58 A 16. század első évtizedeiben birtokosként, de inkább bitorlóként ragadta magához a falu javait a Bakits és Török család, tőlük a káptalan a maga részét csak 1642-ben tudta visszaperelni.59 Az egyre bővülő birtokosi körre térve tehetünk említést a karthauzi birtokok sorsáról: azok a lövöldi kolostor 1554-i elhagyása és - hogy a török az épületet föl ne használhassa - lerombolása után nemesek kezére jutottak.60 Gecsényi Lajos nem kevés adatot vonultat föl annak kimondására, hogy „a XIV. században a csanak-barát-nyúli területen különösen erőteljes szőlőtelepítés folyt'. Azzal az olvasatával pedig, hogy az egyes szőlők helynevekhez kötése az ültetvények tartós rögzülését jelzi, a jelenség új minőségét emeli ki. Az immár nevesített adatokban más lényeges kódolt üzenet után kutatni nem lenne könnyű dolog, de a helyismeret birtokában vállalt lokalizációjuknak lehet hozadéka. A bakonybéli apát 1368-as, dézsmajogot és a hegyjog címén más szolgáltatásokhoz való jogot leszögező listájának61 szőlőit a Sokoró első és második vonulatának délnyugati és keleti lejtőin, a fölöttük húzódó tetőkön és a köztük lévő völgyekben találjuk. Ezek a napos oldaláról elnevezett Fenes (’Fényes’, vélhetően a mai barátszéli Józan-dűlő), vallis Henmal (tőle délebbre, ma: Hémá), fölötte Hencheufew (valószínűleg a mai Héma-tető), Choukamaal (? a mai Rigós lejtője), Gerha (ma ua.: écsszéli oldal) és ezek térségében a Byzahatara (’Bízó nevű szomszédsága’), a Lenchemzere (1. feljebb) és Sehsokuro („.. .prope ville metas Zenthleurench. ..”). (A bizonytalan és ma már lehetetlen elhelyezésekkel szemben ez utóbbi egészen pontosan azonosítható: a keleti határszél pannonhalmi felén állt Perecse ~ Szentlőrinc átellenében, a Pannonhalmi-vonulat [ 'Sokoró 11 aljában [TESz: segg ’valaminek az alsó része’], a későbbi Kis-hegy alja dűlőben, a mai szőlők helyén díszlett.) A többiektől távoli hely adata megerősíti, hogy ebben az időben alacsonyabban fekvő részeken is termesztettek szőlőt.62 (Hasonló helyek voltak a szomszédos écsi határban Mézesmái [1410] és Pánzsaelve [1533].) A fölsorolás a korábbi és az akkori tulajdonosok megnevezésével, többször pedig más személyi adat fölhasználásával is azonosítja a szőlőket, és mi a beszédes adatokból példákat kapunk az ingatlancserék néhány vonatkozására. Mindenek-57Bedy: Győri káptalan 174. 58Fejér IX/5. 241., továbbá Bedy: Pápóc 14. 59Bedy: Győri káptalan 114.; Ráth: Hódoltság 33. 60GyMS megye földrajzi nevei 140.: Nemes Földek. 61PRT VIII. 379-380. 62Közvetett adataink szerint ilyen hely volt az Öreg-hegy (vö. FNESz II. 298., ott Kiss Lajos ezt a nevet ’régi szőlőhegy’-ként értelmezi), Pergyal (’napsütötte hely’, vö. Fényes)', János-domb, 1. 47. jegyzet, a domb északnyugati lejtője beomlott pincéi miatt is Pincehely nevet visel; és van egy másik Pincehely is, a nagynyúli határban.
