Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Ábrahám Imre: A 14-17. századi Nyúl község rövid történetei földrajza
30 Ábrahám Imre előtt magára a tényre, hogy a kiváltságosokon kívül a társadalom más tagjai is adtak-vettek egymás között. A 16 korábbi és új tulajdonos között van 7 nyúli jobbágy, 4 győri polgár és 3 rangosabb egyházi személy, valamint egy ásványi lakos, ill. egy enesei nemes. 8. A szőlőtermelési viszonyokra ható jogok érvényesülnek a 15-16. században is,63 a szőlők kezelésében a módosabbak meghonosítják a vincellért art ást, a robotot pedig a földesúri szőlőkben is kezdi fölváltani a készpénzes munka. A megváltozott körülmények színterei a fokozatosan az egész szőlőhegyet beborító ültetvények. A győri káptalannak 16. század közepi, kisebb részükben kilenced-, egészükben tizedjegyzékei a fölszaporodott szőlőhelyek neveit is ránk hagyták, és ezek a nevek akkor már természetszerűleg nem kis múltra tekintettek vissza: Űjszél Szurdok Mogyorós Felkert Hencse Beutalja Csókamái Vaskapu Warchó Kecskerágó Tátika Gáté Előhegy Szutor Pitkalló Hemál Köves Bajcs A felsorolás rendje követi a dézsmagyűjtés útvonalát, és ez lehetővé teszi a csoportos lokalizálást. E szerint az első három név a szőlőhegy alsó, déli harmadáról való, ott is a település fölötti első sávból; a 4-6. nevek a középső harmad első és második dombsoráról, a 7-9. nevek a felső, északi harmad első sávjának lejtőjéről, míg a többiek az eddigiek fölé magasodó széles sávból valók. Úgy tűnik, hogy az itteniek a jobbágyok erdőirtásos ültetvényei. (A mai tájékozódást megkönnyítendő jegyezzük meg, hogy Hencse a mostaninál délebbre keresendő, Előhegy a Csehhegynek felel meg, Mogyorós az Égését takarja, Felkért pedig azonos Cinegével. A két utóbbit a későbbi jegyzékek azonosítják.) A 14. és 16. század közepén írásba vett helynevek összevetése rámutat arra a sajátosságra, hogy a királyi várispánsági, majd apátsági szőlők az Előhegyre összpontosultak, és hogy a korai szakaszban szállást fogni csak az irtások sávjában volt eltűrt dolog, ahogy erre utalnak a helyek puszta személyneves elnevezései (Bajos, Tátika és talán Warchó). Ha a középkorvégi illetve újkor eleji szőlőtermesztésben az emlegetett jogok és fejlődési tendenciák képezték az egyik oldalt, volt egy másik is: a jogok megnyirbálása, a terhek növelése ill. a telepítés-művelés-karbantartás-fiatalítás kívánatos mértékének a megtartása, amit egyre inkább veszélyeztetett, majd ellehetetlenített a török előrenyomulás. A jegyzékek kivonata sűrítményeként álljon itt az 1552 és 1677 között tizedet fizető bortermelők alkalmankénti száma, azon belül az extráneusoké. 63Sajátos és bennünket érdeklő adásvételt említ tanulmányában Gecsényi Lajos: egyházi szőlőt értékesítenek a nyúli templom gondnokai, hogy készpénzhez jusson a közösség (Gecsényi: Adatok 29.). Az 1566-os adat Mindenszentek-templom kitételt tartalmaz, ami azért értékes információ, mivel az 1698-os vizitáció jegyzőkönyve szerint (Varga Imre: A győri székesegyházi főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1698-ból. Arrabona 13. [1971] 177-221., 207-208.) a megkérdezett nyúliak csak valószínűsítették, némelyek kétségbe is vonták a régi, romos templom titulusát.
